The owner of this guestbook has (temporarily) disabled adding new messages.
Message:

Remove ads from this guestbook - starting at just €2,50
22:24 26-10-2018
Szárnyatlan
Jaj, Kedveskéim.... itt ülök fél három óta /most fél kilenc van/, közben csak annyi szünetet tartottam, míg vacsorát adtam gyorsan Csuvikának - és semmi látszatja. Nemhogy a mesét nem kezdtem még el, de a képekkel se vagyok kész, hiába kínlódom velük órák óta. Jó sok lesz a kép, mert tulajdonképpen két bejegyzést kell megírnom egyben - majd meglátjátok.

De hát a rohadék meleg ! Ez engem megöl, azt is meglátjátok. Egyszerűen nem vagyok magamnál, mindent elrontok, amit meg nem, az elromlik magától. Látni meg nem látok szinte egyáltalán. Ez már tegnap is így volt, nem is hittem, hogy hazadöcögünk egészben.

Szóval rengeteg a kép, és ez azért baj, mert egy meséhez csak húszat nyel be a BLOG.HU. Következésképpen be kell csapnom, ős össze kell növesztenem azokat a képeket, amelyek
egymással párosíthatók. Így a blog már el fogja fogadni, mert kevesebb lesz, viszont én beledöglök, mert ez baromi munka, nagyon pontosan kell csinálni, ami vakon elég érdekes.

De nem szeretnék csalódást okozni : nem Csuvikáról fogtok ilyen sok képet látni, hanem az előzményekről, az én pár nappal ezelőtti, reggeltől estig tartó, lelkes munkálkodásomról.
Csuvika szép új csőréről sajnos alig van kép, pedig azt hittem tegnap este, hogy lőttem pár csúcsfotót. Mert persze nem látom, hogy mit fényképezek... Hát pont a legjobbak egyáltalán nem lettek csúcsfotók, mert Csuvika csőre mindegyiken pont az ágacska MÖGÖTT van, én meg azt hittem, hogy sikerült elkapnom a rágcsálás pillanatát. De nem sikerült, talán csak egy képen : mindig pont akkor exponáltam, mikor ő fölemelte a fejecskéjét, vagy épp az ág mögött volt a csőre. Ez is a melegfront.... Ha melegszik az idő, nekem nem sikerül semmi.

Úgyhogy a mai nap az ördögé : vásárlás elbliccelve, minden mással együtt : minden időmet elvitte a blog. És elviszi még a holnapi napot is, vastagon. Írni sincs kedvem, meg semmi máshoz se, egyszerűen meg vagyok halva, legszívesebben csak aludnék egész nap. Megöl a meleg - hát mit csináljak ? Annyira hülye is vagyok már, hogy lassan kezdek félni magamtól.

Idáig szerencsére elmentettem. Utána nyavalyogtam még egy sort /elég sokat/, de persze elszállt az egész. Még ez is ! Elegem van, megyek a francba innen, mert már írni se sikerül.
Küldjetek hideget, mert ebben a rohadék melegben én egyszerűen életképtelen vagyok !
19:19 26-10-2018
Drusza
A csütörtöki nap hősei Szárnyatlan és Csuvika. Nagyon jó kis csapat vagytok Ti Ketten. Igaz, hogy nagy stressz árán, de mindent sikerül véghez vinnetek. Örülök, hogy szerencsésen túlestetek az utazás és a nyisszantás izgalmain és megpróbáltatásain.
Arra nem is gondoltam, hogy talán a vitaminok miatt van ez a gyors csőrnövekedés. Elsősorban lelki okokra gondoltam, de ezen a felvetéseden is érdemes lenne elgondolkodni.
Remélem, hogy kipihentétek magatokat és mára nem jutott semmi izgalom.
14:04 26-10-2018
Dági
Hááát hideget még egy darabig nem tudok küldeni....
Örülök,hogy Csuvi túlesett a csőr-és karomvágáson,ahogy olvasom téged viselt meg jobban.Ha egy kicsit összeszedted magad és zimankó lesz, kíváncsi vagyok a részletekre is,a deli legény fotóival fűszerezve. Remélem,most hogy elmúlt a nagy stressz a telefonálással - elmenetellel kapcsolatban,tudsz aludni. - Bár a dokinak más a véleménye,a csodalötyiket nem lehet csökkenteni? üdv
15:18 24-10-2018
Szárnyatlan
Jaj, Dágika…. hiába az eső, én sem éledtem föl tőle. Persze - mert jön megint a melegedés.
Meg a telefon a dokinak…. Attól annyira félek, hogy már ma rosszul vagyok - de szó szerint.
Már nem csak attól félek, hogy nem fogad egyik doki sem, meg nem is csak attól, hogy ha igen, hogy éli túl szegény kicsikém az újabb megpróbáltatást - hanem elsősorban attól, hogy miattam nem fogunk tudni kimozdulni, így eleve nem is lesz telefon, ha nem tudunk elindulni.

Azt hittem, az eső majd segít rajtam /napok óta minden bajom van, talán már egy hete is/ -
de hát megette a fene, ez nem rendes eső /ráadásul megint süt a nap/, mert hideg nem jött
vele, sőt igazi borulás sem, így pedig nem ér semmit az egész. Én meg lassan beledöglök.

Ma se vagyok még sehol, pedig nem lazsáltam, tegnap meg egész nap dolgoztam, mint állat
- ezt el is akartam mesélni /mert persze Csuvikának dolgoztam/, de nem lesz a meséből se semmi, szétfolyik a kezem közt az idő, olyan vagyok, mint aki alszik. Éjjel meg nem alszom.
Jön megint az átok melegedés, egyszerűen bele fogok dögleni. Már semmilyen alkatrészem nem működik, még az alvókám se, csak kínlódom és ütöget a guta, hogy nem bír hideg lenni.

Kettőnk közül Csuvika van jobban, de nincs türelmem mesélni. Ez a nap is az ördögé.
Süt az imádott napocskád, mehetsz vásárolni - engem meg megöl a dög. Küldjél hideget !
13:13 24-10-2018
Dág
Ma sokszor eszembe jutottál,miközben szomorúan néztem kifelé,és latolgattam magamban -
menjek-ne menjek a szemerkélő esőben vásárolni.Győzött -tulajdonképpen a lustaságom -most már nem esik - majd vásárolok jobb időben.(Gondolom te elmész)
Csuvi mit szól a borúhoz?Rágicsál lelkesen továbbra is?Mindennap felteszed neki a lejárót?
Mikor kerül sor a következő "megrázkódtatásra": a téli függönyökre?Vagy ez csak akkor volt érdekes,mikor kirepültek.....
Jó ötletelést (karácsony,mikulás..).."időben kell kezdeni" üdv
19:41 22-10-2018
Szárnyatlan
Ezt kár volt írnod, Dágicska, hogy már csak egy napot kell kibírnom a rohadék napsütéssel, mert az pont eggyel több az elviselhetőnél. Remek hangulatban jöttem haza, mert addigra nem sütött az átok, az INTERSPAR-ban meg megint elköltöttem rengeteg pénzt karácsonyi baromságokra : szép, nyugalmas este elébe néztünk - míg eszembe nem hoztad, hogy még holnap is sütni fog a nap. Ettől olyan ideges lettem, hogy vacsoraosztásnál kiöntöttem jó fél maréknyi zabot az asztalra /teljesen indokolatlanul, pusztán azért, mert remegett a kezem/, mire persze hatalmas káromkodásba kezdtem, amitől viszont Csuvika úgy megrémült, hogy nem is akart vacsorázni, hosszú percekig kellett magyaráznom neki, hogy nem rá vagyok mérges, nincsen semmi baj, egyen csak nyugodtan. Úgyhogy a szép esténknek mára lőttek.
Nem akarok már egyetlen napsütéses napot sem, esőt akarok, esőt és fekete felhőket !
14:52 22-10-2018
Dági
Bár szomorkás a bejegyzés,de örülök,hogy írtál.Végül is a madárkák sok örömet jelentettek,"csak (főleg) a szépre emlékezz".
Ahogy nézem Csuvi csőrét,elég nagynak tűnik,úgy néz ki megérett a csiszolásra....Milyen sebességgel cincálja az ágacskákat?Napi utánpótlás kell? Ráér kiülni az ajtóba?továbbra is van étvágya?
Az előrejelzésed szerint már csak a holnapot kell átvészelned,utána jön a te időd és örülhetsz a szerzeményeidnek,tevékenykedhetsz...... üdv
13:17 21-10-2018
Szárnyatlan
Sajnos a csőr hosszát csak evés közben lehet fényképezni, mert amúgy a vége bent van a tollacskák között, bőven. Tegnap rágcsálás közben hagyta magát fényképezni, de még nem
láttam a képeket nagyban, nem tudom, lesz-e köztük használható. Látni nem látom, hogy mit fényképezek. csak annyit, hogy valahol ott van a madár és benne lesz a képben. ha igaz.

Új mesét kellene írni, de semmi kedvem hozzá. Pedig már tegnap kellett volna - de tegnap még annyi kedvem se volt, mint ma, mert megint kisütött az átok napocska. Ma is ki fog, amilyen pechem van. Elő is jött minden bajom, nem vagyok jól, ez a nap is az ördögé lesz.

De hát nincs is kinek írni... Te vagy az egyetlen - de hát neked elmesélhetnék bármit a blog nélkül is. Régi-új "barátnőim" csak azért bukkantak fel az életemben, hogy bosszantsanak.

Áááá - mindegy. Azért megpróbálok firkálni valamit - de már ehhez sincs semmi kedvem.
12:59 21-10-2018
Dági
"jaj de jó a borús idő!" - most lubickolhatsz benne,szinte folyamatosan.A néha-néha előbukkanó nap már nem lesz olyan "veszélyes".
Örülök,hogy Csuvi szépen eszik.Ha csak üldögél oldalról nem tudod fényképezni?Akkor is látszik a csőrhossz - úgy képzelem.Tehát a karmai nem is nőnek olyan gyorsan,velük nincs gond,csak a csőre a problémás.Csütörtökön van madaras?
Pompás borúkat és a rákövetkező derüket...... (és várom a "jó" beszámolót) üdv
21:07 19-10-2018
Szárnyatlan
Húúú, Dágika… akkorát csavarogtam-cipekedtem, hogy beszakad a hátam ! De megérte !
Végre nem sütött a rohadék napocska, sőt szemerkélt az eső : ettől új életre keltem, húsz centivel ugrándoztam a föld fölött, és elmentem volna a világ végére is, gyalog, gond nélkül.
Csak Csuvikát sajnáltam. Jó három órát raboskodott szegénykém - de hát néha muszáj neki.
Valami sok szabadnapja nem lesz, kárpótlásul : hétfőn ugyanúgy megyek vásárolni, mint máskor. Szerencsére az ünnepek engem nem érintenek, egyik sem esik bevásárlós napra.
Amúgy meg nyitva van az INTERSPAR, csak magukon az ünnepeken tartanak ők is zárva.

Hogy aki dolgozik, az örül a hosszú hétvégéknek ? Nem is olyan biztos. A Szomszédasszony például utálja őket. Ugyanis a hosszú hétvégék nincsenek áldozat nélkül, ha nem úgy esnek
a naptárban, hogy "maguktól" hosszúak : azokat bizony le kell dolgozni előre, szombatokon.
Épp nemrég sivákolt itt szegény, hogy karácsonyig összesen négy munkás szombatja lesz.
Márpedig ez sokkal nagyobb teher, mint amekkora öröm a hosszú hétvége. Szerintem is.

Végül is nem hívtam föl a rendelőt /csak meg ne bánjam/ : igen rossz napom volt tegnap, biztos voltam benne, hogy úgyse sikerülne bekönyörögni magunkat, hiába is próbálkoznék.
Ez amúgy teljesen alaptalan feltételezés, mert még sose mondtak nemet, ha sürgősséggel,
időpont nélkül akartam menni. Csak hát itt a bibi : hogy TÉNYLEG sürgős-e ? Nem élhetek vissza a soron kívüli látogatás lehetőségével, hisz a váratlanok nélkül is rengeteg a beteg.
Meg azt se bírtam lenyelni sehogy se, hogy még csak tegnap volt négy /!!!/ hete az utolsó nyisszantásnak. Hét hétre szoktunk menni : nehogy már most négy után ismételni kelljen,
még ha az az utolsó csiszolás nem is sikerült valami fényesen. Nem tudtam dönteni sehogy.
A nagy lazaságban /vagy inkább határozatlanságban/ persze az is benne volt, hogy itt van még a mai nap : ha úgy alakul, Péter doktorhoz még ma is bekönyöröghetem magunkat.
Talán jobb is, mint előre időpontot kérni, hisz valójában magam se tudom, hányadán állunk.
Csuvi pontosan tudja, hogy evés közben szeretném fényképezni a csőrét, következésképpen
napok óta azonnal abbahagyja az evést, ha csak fölállok a rekamiéról vagy a székről. Mikor meg a kezemből eszik, nem fényképezhetem, mert tíz centiről nem villoghatok rá a vakuval.
Roppant hervasztó élmény naponta ötször megtapasztalni, hogy hiába meresztgetem azt a fantasztikus szememet, nem látom arról a bizonyos tíz centiről Csuvika boldogtalan csőrét.
Illetve magát a csőrt azért látom /foltként/, de fogalmam sincs, meddig ér és hol a vége.

Ma végre jól indult a napom, mert esett az eső és jó sötét volt : mindjárt több kedvem és bátorságom támadt még az ügyintézéshez is. Csuvika reggel nemigen akart enni /bár nem tűnt rosszkedvűnek/, és pár falat után megint vadul fente a csőrét a botokhoz. Próbáltam beletörődni, hogy mese nincs : így nem mehetünk neki a hosszú hétvégének, muszáj lesz őt megmutatni Péter doktornak, nehogy aztán baj legyen és éhen haljon szegény madaram.
Az idővel szerencsére nagyon jól álltam, még belefért az is, hogy kicsit későbbre halasszam a végleges döntést. Nem azért, mert ennyire béna vagyok, hanem mert Csuvika újabban mindig keveset eszik reggel : talán teletömi magát fürtös kölessel a félsötétben, mikor még le van takarva szellőztetés után, de már égnek a lámpák, várjuk, hogy melegedjen a szoba.
Volt tehát esélyem arra, hogy ma sem a csőre akadályozza, csak nem elég éhes az evéshez.
És lőn !
Gondolatolvasó szárnyasom nyilván megérezte, micsoda merénylet készül ellene, és mivel nem volt kedve doktor bácsihoz menni, kicsit később hatalmasat lakmározott a kezemből.
Pompás - gondoltam én -, biztos csak a zabot eszi nehezebben. De abban nagyjából biztos voltam, hogy nem olyan sürgős az a nyisszantás, hisz gyönyörűen evett, sokáig, és közben nem is fente a csőrét. Jó - hát akkor nem lesz műsorváltozás, mehetek nyugodtan vásárolni.
Azért mielőtt elindultam, megkínáltam még újra zabbal is. Azt is ette szépen, gond nélkül.
Így a doki-probléma át lett tolva a jövő hétre - mert azért azt remélni se merem, hogy még a következő hosszú hétvégét is kibírja ezzel a csőrrel szegény hercegem. Majd csütörtökön telefonálok, aztán vagy fogad aznap valamelyik doki, vagy megmondják, mikor mehetünk Péter doktorhoz, mert ő még pénteken és a halottak napja előtti kedden is rendel, ha igaz.

Most következne az, amit a legtöbb kedvem volna elmesélni - de nem következik, csak majd
legközelebb, mert itt ülök vagy két órája, és már minden alkatrészem tiltakozik a további kopácsolás ellen. Csuvikáról nem is beszélve... Vérig van sértve szegénykém, hogy megint nem vele foglalkozom /pedig igen/, nem elég, hogy délután olyan sokáig magára hagytam.

De annyit elárulok, hogy szerencsém volt mindenhol, mindennel - mint borús időben mindig.
Elköltöttem egy zsák pénzt karácsonyi gicsókra /mert már vannak/, és ez igen boldoggá tett.
10:27 19-10-2018
Dági
A borulás már itt van,legalább is nálunk teljesen felhős az ég .A hideg állítólag vasárnap esedékes.
A "keresem és már ott van"jelenség ismerős...
Felhívtad a rendelőt? (Mi bizony örültünk a hosszú hét végeknek munkás koromban....)
A tervek szerint Csuvi ma is ketrecfogságban van,de utána sok napja lesz őrködni és figyelni működésed.Ha jól értem képes vagy kicserélni a "rosszul" sikerült művet,amit természetesen Csuvi élénk kommentálása mellett csinálsz.
Szép borús napokat üdv
22:45 17-10-2018
Szárnyatlan
Azért csodákat ne várj, Dágicska : Halasi Mária nem egy Ulickaja, de "Az utolsó padban" jó kis könyv. Gyerekkönyv - ezt ne felejtsd el ! Meg azt se, hogy a hatvanas évek elején íródott.

Csuvikának ma nagyjából jó kedve van, meg tegnap is az volt : majd' megszakadt a szívem érte, hogy le kell zavarnom kedvenc trónusáról, az ajtóból, és be kell zárnom, éspedig elég hosszú időre. Tegnapra tolódott a hétfői nagy bevásárlás, meg mellé még sok minden más.
Annyira elkeseredett szegény picikém, hogy be kell mennie, mikor olyan jól elhelyezkedett !
Ma persze már nem ült ki az ajtóba, mert pontosan érezte, hogy ma lehet. Úgy már nem jó.
Mindig az kéne neki, ami éppen nincs. Ebben sajnos rám hasonlít, én is pont ilyen vagyok.

A képekkel nincs szerencsém, hiába van bennük több napi munkám : tegnap elvittem őket végre a fénymásolóhoz, és mondtam a banyának, hogy jó minőségű fotópapírra legyen szíves nyomtatni. Erre mire nyomtatta ? Majdnem hogy mosogatórongyra ! Olyan vékony, ócska papírra, amilyet én még nem is láttam soha. Talán a Nők Lapja lehet ilyenre nyomva.
Saját hatáskörében úgy döntött a drága hölgy, hogy ha üveg mögé szánom a képeket, arra ez a papír is nagyon megfelel. Így megúsztam a két lapot ötszázhúsz forintból - viszont a Rákosfalva parkban négyszáz lett volna a jó minőségű, vastag papír. /Az itt hétszáz, tavalyi áron./ Mindegy : gondoltam, úgyis elrontom majd a vágást, próbának jó lesz ez a papír is.

Ebben aztán fényesen igazam is kett : mármint abban, hogy úgyis elrontom a vágást.
Nekiálltam mindjárt kora délelőtt : előkurkáltam a vágógépet, és nekiestem Csipikéék egyik képének : persze annak, amelyik nekem jobban tetszik. /Én marha ! Fordítva kellett volna./
Döbbenten tapasztaltam, hogy a gépet nem tudom használni, mert semmit se látok rajta, amit kéne - de hát ez igazában nem volt nagy meglepetés, számítottam valami hasonlóra.
De nem ez volt a fő baj : a látásom még csak hagyján. Súlyosan elrontottam szegény képet,
az egyik oldalt jóval rövidebbre vágtam a kelleténél. És nem azért, mert vak vagyok, hanem azért, mert hülye. Olyan hibát csináltam, amihez nem szklerónak, de értelmi fogyatékosnak kell lenni. Döbbenten szemléltem aztán saját baromságom eredményét, és több órámba telt,
mire valahogy kiköszörültem a csorbát, és némi csalással újra használhatóvá tettem a képet.
Aki nem tudja, hogy hibás, szerintem nem is vesz észre rajta semmit - de hát én tudom, és persze nem hagyom így. Majd pénteken nyomatok belőle másikat, ugyanilyen papírra, mert
abban igaza lett a nyomtatós banyának, hogy az üveg mögött nemigen látszik az ócskasága.
És akkor már legyen egyforma a két kép : Csivikét nem rontottam el, ő pompásan sikerült.

Nem tudom, mi lelt ma : a közelgő hidegfronttól elvileg föl kéne élednem, ezzel szemben az egész délutánt átaludtam. Továbbá a képecske tönkretételén kívül csináltam egyéb dolgokat
is, amiktől megrémültem, hogy már ennyire hülye vagyok. Reggel a szellőztetés előtt hosszú
percekig kerestem a harmadik biztosítótűt Csuvika éjszakai barlangjának becsukásához, míg
végül nagy nehezen észrevettem, hogy már a helyére tűztem, azért nem találom az asztalon.
Estefelé meg ugyanezt eljátszottam a müzlivel : vadul tapogattam a konyhaasztalt, hogy hol
is van a két befőttes gumi, amik a zacskót lezárják, mert ki akartam cserélni őket jobbakra, és azokat már szépen elő is készítettem. Kiderült, hogy azért nem találom az öreg gumikat, mert még ki se vettem a müzlis zacskót a nejlonból, amiben a biztonság kedvéért tartom.
Vagyis az öreg gumik is benne voltak a nejlon zacsiban, én meg az asztalon kerestem őket.

Azért ENNYIRE hülye nem szoktam lenni.... pláne nem zsinórban. Mi lesz, ha így maradok ?

/Megint elszállt egy bekezdésnyi szövegem.... Már jó sok volt. Megüt a guta... Még ez is !!!/

Bízom benne, hogy csak a Csuvi csőre miatti aggódás vette el az eszemet - mert az bizony nagyon idegesít, és igazában nem is tudom, hányadán állunk. Én úgy látom, hogy túl sokat feni a csőrét evés közben a botokhoz : ez annak a jele, hogy valami nem tetszik neki a csőre
körül. És mintha nem is enne olyan lelkesen, mint szokott. Bár potyogtatni még potyogtat rendesen, vagyis azért mégiscsak eszeget valahogy és valamennyit. Én nagynak is látom a csőrét - de hát mit számít az, hogy én mit látok a sasszememmel ? Semmit ! Hisz igazában a
madarat se látom, nemhogy a csőrét ! Fényképezni meg persze nem hagyja magát, ha eszik.
Akkor most mit csináljak ?
Bekönyörögni magunkat soron kívül az egyébként is túlzsúfolt rendelési időbe, ha netán nem
is feltétlenül szükséges : tiszta szégyen a dokival, és kitolás a többi beteggel szemben.
Viszont nem könyörögni be magunkat, ha mégis kéne : az meg Csikára nézve életveszély.
A halottak napja pont úgy esik, hogy kerek egy hétig nem lesz madaras rendelés a Hernád utcában /mert nincs mindennap madaras orvos/ : hogy merjem én azt a hetet fölvállalni ?
De mi van, ha csak azért látom nagynak Csuvika csőrét, mert félek attól az egy héttől ?
Hogy a fene enné meg ezeket a mesterségesen összebuherált, hosszú hétvégéket !

Szóval ettől vagyok én most megőrülve.
Holnap föl kéne hívni a rendelőt : bent lesz mind a két madaras doki, valamelyikükhöz be kéne könyörögni magunkat a jövő hétre. De borzasztóan félek, rettegek ettől a telefontól.

Ááááá - mindegy. Lesz, ami lesz.
Nem való már nekem madár, mert nem bírom a felelősséget meg az izgalmakat.
De főleg ezt az átkozott, rohadék, szemét meleget és napsütést nem !
Jöjjön már egy kis hideg és borulás, mert szétrobbanok !
10:35 17-10-2018
Dági
Nem ismerem az írónőt,nem is hallottam róla.Már ajánlottál egy pár jó könyvet,erre is kíváncsi vagyok.
Figyelgesd Csuvit,hátha csak múló dolog,hogy csak keveset evett.Ha most kérsz időpont módosítást, - megmondva,miről van szó - akkor sincs hely előbbre?
Nagyjából ! értem ?,hogy mi van a képekkel,már a végeredményre vagyok kíváncsi banya.(Tudom csak az időpontban fogod feltenni)
Remélem marad "kis" izgalom,nem jön további. üdv
12:56 16-10-2018
Szárnyatlan
Én is örültem, hogy tudok olvasni, Dágicska, de azért elég nehezen ment, nem is próbáltam tegnap újra. Igazság szerint a könyv se nagyon csábít. Nemrégiben kihoztam gyerekkorom egyik kedvenc könyvét /vagy ha nem is kedvenc, de úgy emlékeztem, hogy szerettem/, és utánanéztem az írónak, akitől egyébként sose olvastam semmi mást. A neve Halasi Mária.
Kiderült, hogy újságíró volt szegény /olyan lapoknál, amiket én nem forgattam/, és nem sok mindent olvashattam volna tőle, mert meghalt negyvenhat évesen. Még sokat írhatott volna.
Mindenesetre "Az utolsó padban" most is tetszett, így elhatároztam, hogy elolvasok ettől a nőtől mindent, amit meg tudok szerezni. Talán hat vagy hét könyve van. Nálunk csak az az egy, a legismertebb volt meg a könyvtárban, így meg kellett rendelnem őket külön, de úgy is csak kettőt talált nekem a könyvtáros, több nincs a Szabó Ervin könyvtár központjában se.
Mindenesetre amit most elkezdtem olvasni, eddig még nyomába sem ér a cigánylányosnak -
bár még nagyon az elején vagyok, inkább nem mondok semmit. A másik meg alighanem olvashatatlan lesz az én számomra, sajnos, mert rossz papírra, apró betűkkel nyomtatták.

A naptáramon az októberi madár nem kuvik, hanem valami holló vagy varjúféle. A kékes fekete színeivel /meg a testtartásával is/ Csuvikára emlékeztet, pláne az én sasszememmel.
A varjúféléket is halálmadárnak tartja a néphit /bár az "igazi" a kuvik/, mivel dögevők, és ha
adódik rá alkalom, megkóstolják az emberi hullákat is. Ezért nem túl népszerűek szegények.

Csuvika miatt a "halálmadártól" függetlenül is aggódom : nagyon úgy tűnik /sőt szinte biztos/, hogy nem fogja kibírni a csőrével az előttünk álló három hetet. November 8-ra van időpontunk, de már tegnap gyanakodtam, hogy talán nem működik rendesen az a szegény csőröcske. Rosszkedvű volt egész nep a madaram, úgy találtam, hogy keveset is eszik - hát nem tudom, mit gondoljak minderről. Még csak holnapután lesz négy hete, hogy Tamás lecsiszolta neki.... Mi lesz velünk, ha most már havonta kell járni csőrt vágatni ? Borzasztó...
Még a jövő hét csak-csak /remélem/, de aztán jön az újabb hosszú hétvége /hogy enné meg
a fene/, és annak már nem fogok merni nekivágni ezzel a bizonytalan állapotú csőröcskével.
Az viszont szinte bizonyos, hogy időpontot nem fogunk kapni egyik madaras dokihoz sem.
Úgyhogy béke és nyugalom megint nincs, pedig amúgy most lenne. De hát ez a mi formánk.

A képekkel már nem munkálkodom, fönt vannak egy pendrive-on, várják a nyomtatást.
Végül csak két-két képet csináltatok a keretekhez /egyelőre ?/, és abból a két-két képből is csak egy-egy az igazi fénykép. Nemigen voltam megelégedve egyikkel sem /főleg Csipikéék esetében/, így végül csináltam róluk "maszek" képeket a POWER POINT-ban, ahol a gicsó képeslapokat is szoktam kreálni. Vagyis a kivágott képeiket raktam föl fekete háttérre. Az én
fantasztikus látásommal szemlélve ezek jobban látható, élesebb képek. Aztán majd elválik, kinyomtatva melyik változat lesz a jobb. Még azt se tudom, hogy fényes vagy matt papírra kéne nyomtatni. Mindenesetre megint elpocsékoltam rengeteg időt fölöslegesen, mert a PP képeket összevághattam volna félóra alatt, minden keresgélés nélkül - és azok lettek jobbak.

Most viszont szaladok a dolgaim után, mert hiába ébresztett ma pontban reggel hétkor az egyik átok szomszéd a kalapálásával, még szinte sehol se vagyok, mert megint sikerült ide ragadnom a géphez. Csuvika meg ordít, mert utálja, ha valamibe bele vagyok gárgyulva.
Mivel napok óta a gép előtt lát, féltékeny a kis drágám,n hogy mi lehet őnála fontosabb.
16:00 15-10-2018
Dági
Hurrá,hogy tudsz valamennyire olvasni! (Igaz nem lehet tudni,miért,de a tény a fontos)
Nagyon kíváncsi vagyok a bekeretezett képekre és majd ha mellettük lesznek a kis gyertyalángok is.Munkálkodjál szorgosan..... T.K.képei tényleg hangulatosak,kedvesek,jó nézni őket.(a jövő évet végig gyönyörködheted,és ha rosszabb a kedved,csak ki kell menni a konyhába). Az idei októberi csak olyan a felvétel,vagy bagoly? -úgy tudom azt hívják halálmadárnak.
Csuvinak sok-sok nézelődést az ajtóban - most nincs extra menésed? üdv
Messages: 31 until 45 of 1446.
Number of pages: 97
Newer1 2 [3] 4 5 6 7Older