Message:

Remove ads from this guestbook - starting at just €2,50
17:51 17-03-2020
SZÁRNYATLAN
Hát a telefonos segítség nem jött össze, Dágicska, mert ma is csvarogtam, egész nap nem voltak bekapcsolva a telók, csak most élesztettem fel őket, késő délután.
De így sokkal jobb !
Annyira ügyes vagy, hogy megbirkóztál egyedül a regisztrációval !

Borzasztóan örültem a nyúlfarknyi kis kommentecskédnek, és persze mindjárt firkantottam is egy kilométeres választ. Elolvasni úgy tudod, hogy rákattintasz az ennyi meg annyi komment feliratra a bejegyzés címe alatt, vagy a végén, balra lent, a bejegyzés után. Sőt az oldaldobozok között is megtalálod a legfrissebb kommenteket, ott is rákattinthatsz, akkor is megnyílik. Csak ott vigyázz, hogy ne a nevemre kattints rá, hanem a rövid kis betekintő szöveg UTÁN, a bejegyzés címére. Majd belejössz ebbe is, mint a vendégkönyvbe.

Hálából a regisztrációért, meghagyom a vendégkönyvben az imádott sárgádat.
14:53 17-03-2020
Dági
Bocs a piros betűkért, de nem "akarattal" kattintottam oda - a kezem megcsúszott - és már nem tudtam visszacsinálni. (a küldés után láttam csak az eredményt)
Reménytelen vagyok:napok óta próbálkozom regisztrálni, hogy óhajodnak eleget tegyek, de nem sikerül. Mindig kiír valamit, hogy mi nem jó, és hiába javítom nem tetszik neki. Így most idefirkálok.
Persze, hogy olvasom a blogot és szurkolok Csuvinak és neked is , hogy simán átvészeljétek ezt a nem rövid időszakot. Igaz most semmit nem lehet előre kalkulálni, de biztos van valami megoldás csőrcsiszolás ügyben. (Előre ne kezdj izgulni, még túl hosszú az idő)
Csuvi megint bebizonyította, milyen remek fickó:rájött, hogy saját lábán tud csak hazamenni, és erőt vett a félelmén.
Mégegyszer megpróbálom a regisztrációt - bosszant, - utána telefonos segítséget kérek tőled. üdv
00:30 17-03-2020
Gabó
Jaj hát dehogynem olvassa senki a blogot!!!! Csak hát úgy ahogy mondod, mindenki a vírussal van elfoglalva, most hiába is kisebb mint Csuvika, de most nagyobb figyelmet kap.
Ne félj, a jövő héten már mindenki otthon lesz és majd ötször kiolvassa az egész blogot is!!!
Egyelőre mindenki fél az ismeretlentől, bár a fiatalokra igaz nem veszélyes, de idősebbek is vagyunk elegen:-)
Amúgy ide a vendégkönyvbe is alig tudtam belépni ma, többször frissítettem , ki-,és belépkedtem mire sikerült.

Csuvika reméljük nem fog éhen halni, majd lesz valami megoldás. Most még úgysem aktuális a helyzet pedig óráról órára változik. Múlt pénteken még biztos voltam benne, hogy ezt a hetet tuti végig dolgozzuk, aztán na lám, holnap már be sem megyünk.
Sajnos sok lesz a munkanélküli ismét, mert sok munkáltató fel fog mondani a dolgozóinak, mert nem tudják fizetni a járulékokat bevételek nélkül. A járvány után se nézünk nagyon fényes jövő elé .

De most lazítsunk, ne görcsöljünk és élvezzük a passzív pihenést itthon.(Persze azt nem tudom mi lesz, amikor már jól kipihentük magunkat).

Mindenkinek jó egészséget kívánok! :-)
21:52 10-03-2020
Szárnyatlan
Gratulálok a színválasztáshoz, Dágicska : szerintem ezt még a sasszemek se tudják elolvasni. Rólam meg tudod, hogy a piros betűket végképp nem látom.

Lehet, hogy neked nem jutott eszedbe a mászókára való átszállítás lehetősége, de nekem igen, már nem is egyszer. Ám eddig még mindig lebeszéltem magam róla - remélem, ezután is sikerül.

Sajnos a következetességnek nem én vagyok a bajnoka : ma reggel is lepottyant Csuvika a kakasülőről, mindjárt ébredéskor, és én ijedtemben rögtön átraktam a kis ketrecbe, amiről ugyebár tegnap írtam le, hogy egy ideig kerülni kéne. De hát nemigen lehet kerülni, mert szellőztetni muszáj, és ha Csuvikának potyogós napja van, akkor a sok takaró alatt pláne lezuhan. A választék tehát annyi, hogy vagy átrakom a kis ketrecbe, vagy elmarad a reggeli szellőztetés. De nem úgy raktam ma át, hogy mindezt ilyen szépen végiggondoltam, hanem pánikban és reflexesen. Már bent volt a kis ketrecben, mikor eszembe jutott, hogy azt én most kerülni akartam. Mentségemre szolgáljon, hogy még nem voltam egészen ébren.

Irtó érdekes volt, mert Csuvika sírására léptem oda a kalitkához, de puffanást nem hallottam. Azt hittem, lepottyant szegénykém már korábban, csak nem vettem észre. De nem így volt : legnagyobb döbbenetemre Csuvika a kakasülőn kezdett keservesen sírni, és csak pár pillanat múlva zuhant le. Tehát ő érzi, hogy rosszul van és le fog esni.... ez eddig sose tűnt fel, illetve ilyet még nem tapasztaltam. Biztos melege volt, vagy elfogyott a levegője.

Jól megkavarta aztán ez a kis közjáték a reggeli menetrendet /különösen az enyémet/, mert ha már így esett, szentül elhatároztam, hogy tart, ameddig tart, de Csuvika magától fog hazamenni a nagy kalitkába, nem én teszem vissza. Muszáj legyőznie a tegnapi félelmét, mert ha ma is a markomban megy haza, végképp azt fogja hinni, hogy ennek most már mindig így kell lennie.

Jó hosszú műsor volt és igen kemény küzdelem, de végül sikerrel jártunk, bár az elején erre esély se mutatkozott. Annyira édes volt szegény kicsikém, ahogy nézett rám esdekelve a ketreckéje rácsain át, hogy ne kínozzam, ne kívánjak tőle olyat, amit nem tud megtenni, segítsek hazamenni, hisz tegnap is segítettem. Én meg magyaráztam neki, hogy nem lehet, mert akkor most már mindig félni fog, és én nem akarom, hogy féljen, mert ő ügyes madár, és igenis haza tud menni saját lábacskáin, csak meg kell próbálnia. Lógattam a ketreckét a kalitka ajtaja mellett, már majd' leszakadt a karom - Csuvika meg végig engem nézett, még véletlenül sem az ajtót meg a fehér rudacskát, amire rá kellett volna ugrania.

Megint letettem őt közben vagy háromszor az asztalra, kimentem bagózni, elpakoltam az éjszakai takaróit : jöttem-mentem két próbálkozás között, hogy teljen az idő, és érlelődjön szegény kicsikémben a hazafelé vágyakozás.

Aztán egyszer csak sikerült... Ráment vagy egy óránk a próbálkozásokra, de végül minden baj nélkül hazaugrált Csuvika, mintha mi sem történt volna, mintha nem is lett volna ez a mai meg a tegnapi cirkusz. Viszont sokat kivehetett belőle az izgalom, mert elég csöndes egész nap. Igaz, én meg itt ülök a gépnél hosszú órák óta, és ezt Csuvika nem szereti, ettől mindig magába roskad.

A hülye vendégkönyvet akartam átszínezni, azzal vacakoltam egész nap, de végül hagytam a fenébe, mert ma olyan nap van, amikor semmi se sikerül. Egyelőre tehát marad a sárgád, de nem ígérem, hogy sokáig.

Olyan kár, hogy itt a vendégkönyvben írogatunk egymásnak, mert az itteni szövegek mind elvesznek, senki se fogja soha visszakeresgélni őket dátum szerint, az aktuális bejegyzéshez pedig nagyon is hozzátartozna mindaz, amit ide pötyögünk be, ahelyett, hogy "rendes" kommenteket írnánk. Mégpedig sárgára, hahaha, mert a blog háttere is sárga - igaz, hogy kicsit döglött.

Nem próbálnál meg regisztrálni, hogy a helyükön tudd írni a kommenteket ? Már Gabó is teljesen átszokott ide, pedig ő tud igazi kommentet is írni. Csak hát látja, hogy oda nem ír senki, ezért ő is inkább ide jön. A sok jó kis hozzászólás meg mind elvész, miközben a blog meg úgy néz ki /kommentek nélkül/, mintha nem is olvasná senki.

Na - jól ideragadtam megint !
A fene a hülye fejemet.... pedig már eéhaltak a lábaim teljesen.
14:49 10-03-2020
Dági
Mellbe vágott a "nagy kékség" . hirtelen nem tudtam mi a nagyon furcsa a levelező oldalon.
Nagyon sajnálom Csuvit, hogy félt átugrani, de valószínű egyszer megpróbálja, ha elhalványodnak az emlékek.- fog még átugrani a kis ketrecből a nagyba....
Azt én sem gondoltam, hogy te szállítod át a mászókára, tényleg nagyon veszélyes lenne.
Kérem vissza legalább névcsíknál sárgát....! Csúnya szmájlik... üdv
10:43 10-03-2020
Szárnyatlan
Nem tudom, mi lesz Csuvika mászókás vágyaiból, Dágicska, mert igazában féltem őt a még hatalmasabb pottyanástól. Adódna a lehetőség, hogy odasegítsem szegénykét, ha magától már nem tudja elérni, de nyilvánvalóan oda vágyik - csakhogy mit tudom én, a rozoga kis lábaival mit tudna lezdeni a mászókán. Márpedig bő másfél métert zuhanni, ráadásul olyan helyen, ami lefelé tele van akadályokkal.... hát az enyhén szólva kockázatos vállalkozás.

Úgyhogy talán jobb, ha nem szólok bele, hanem hagyom, hogy annyi történjen, amennyire önerőből képes szegény madár. Mert másfél métert zuhanni önmagában is félelmetes - de a mászókáról nemigen lehet úgy zuhanni, hogy közben ne ütközzön semmivel. Nem venném a lelkemre, hogy miattam törje össze magát - bár így meg megszakad a szívem érte, hisz én is tudom, hogy mit szeretne, hova vágyik. Gonosz dolog az öregség meg a betegség, nincs mit tenni.

A sárga hátteret meg alighanem el kell tüntetnem innen, a vendégkönyvből, mert nem mutatnak rajta elég jól a szmájlik. De majd a nevek szegélyét hagyom sárgára, hogy azért ne fakadj sírva. Én is szeretem a sárgát, én is sajnálom, de a szmájlik miatt muszáj.
14:44 09-03-2020
Dági
Isten éltessen Gabó!
Nagyon sajnálom Csuvit, részben a fizikai traumáért, de még inkább a csalódásért, hogy már nem tud semmiképp eljutni a mászókára, bármennyire is szeretné. Nagyon jók lettek a "földi" képek. Látod Csuvi is jelzi, hogy itt az igazi tavasz..... Remélem rémeket látsz, és Csuvival még sokáig boldogítjátok egymást. üdv
23:40 07-03-2020
SZÁRNYATLAN
Gabóka - fuss neki még egyszer !
A kis ketrecbe nem a nagy pottyanás UTÁN, hanem ELŐTTE raktam.
Onnan nem akart hazamenni, abból lett a pottyanás.

Hogy miért nem volt félórám a számára ?
Mert bennem volt a Ferenc Jóska, és az nem vár, szerncsés esetben.
A padlón hagyni pedig nem lehet, ha kimegyek a szobából, mert ha közben elmozdul a helyéről, nem találom meg, és esetleg rálépek. Ha meg fölmászik a mászókára /ami nagy valószínűséggel már nem sikerül/, onnan megint hatalmasat zuhanhat. Igaz, ezt akkor is megteheti, ha jelen vagyok.
Sajnos nem tárja a szárnyacskáit, úgy zuhan, mint egy zsák krumpli.

A fejdörgölést pár napja csinálja, ez a filmecske harmadikán készült, még nincsenek levágva a kakasülő ágai. De már akkor is csinálta vagy két napja. Majd próbálok még filmet lopni róla, de elég reménytelen, mert bármennyire is magán kívül van ilyenkor, a kamerát azért észleli.

Isten éltessen, még egyszer. Nőjjjjééééé nagyra !
22:43 07-03-2020
Gabó
Jujjj a kis tündérke, próbálkozott a kirepüléssel? Mekkorát zuhan ilyenkor? persze nem láthatod ilyen hirtelen, gondolom csak a puffanásra figyelsz fel.
Viszont nem lehet, hogy azért a szárnyacskájával rásegít kicsit a repülésre? Tehát arra gondolok, hogy esetleg nem 100%-os a zuhanás hanem kis visszafogó ereje lehet a szárnyának.
Viszont van Neked szíved, azonnal bevágni szegénykét a kis kalitkába, csak azért, mert nincs időd rá éppen? Mikor ekkora horderejű dologgal próbálkozott, akkor nem volt fél órácskád? Amúgy miért nem hagyhattad ott a földön kicsit, ha nem tud repülni, akkor onnan már nem pottyant volna tovább.
Most az maradt meg benne, hogy próbálkozott, mire Te azonnal befogtad és beraktad a kis kalitkába.Lehet, gyakorolta volna párszor, csak világot akart látni kicsit.
Szegényke, szakadjon meg a szív érte!!.
A fej dörgöléshez nem tudok hozzászólni, hogy mit jelenthet, majd kiderül a napokban, lehetett ez csak egy fellángolás a fiatalsága után :-)

Vagy a jobbik eset, hogy tényleg engem akart felköszönteni a kis drága :-)
22:39 07-03-2020
SZÁRNYATLAN
Köszönöm, Dágicska : elkapattok, aztán majd nem bírtok velem.

Nem, a kakasülőnek nem a hosszabbik vége "esett nekem szemre", hanem a rövidebb, a bal oldali. Jó hegyes volt a drága... A bal szemem volt veszélyben, ami gyári hibás, mindig is csak dekoráció volt a fejemen, de azért ragaszkodom hozzá, ha már ott van.
Tényleg nagy megnyugvás, hogy most már nem fenyeget a kakasülő, de változatlanul nem értem, hogy miért lett most hirtelen utamban, mikor tizenkét évig sosem ütköztem vele. Csak arra tudok tippelni, hogy nem hajoltam olyan közel a kalitkához, míg jobban láttam, és nem kellett keresgélnem benne a madárkákat.

Majdnem vakon úgy tudok barkácsolni, hogy jó a belső látásom, plusz pontosan emlékszem mindenre. Na nem arra, hogy mi is volt mondjuk tegnap délelőtt, de arra igen, hogy hogyan kötöztem be a kakasülőt a legutóbbi kiszerelés után a kalitkába, évekkel ezelőtt. Az ujjaim jók, csak a szemem rossz : ilyen esetben TUDOM, hogy mit látnék, ha látnék, az ujjaim meg arra valók, hogy szépen megnézzenek mindent helyettem. Nincs ezzel gond, meg lehet szokni. Csak Csuvika a probléma, mert őt nem lehet kitapogatni.
10:49 07-03-2020
Dági
Gratulálok a ki-beszereléshez.Csatlakozom Gabóhoz,tényleg" szuper-teljesítmény" részedről Tudom, hogy ügyeskezű vagy, mindig azon csodálkozom, hogy mindezt hogy lehet kivitelezni szinte vakon. Gondolom,- természetesen- a "jó" szemed közelében ment neked az ág vége. Csuvin nem is csodálkozom, "jó fej" a "kis öreg", sokkal kisebb az "izgulási indexe",mint a Gazdié. És valóban "olvas" , megérzi, hogy mikor nem kell menekülnie. Nem éles a felmászós videó, de nagyon jól lehet követni Csuvit. Jó, hogy betetted, így nem csak elbeszélésből tudjuk, hogy mászik fel - úgy látom, gond nélkül. üdv
19:57 06-03-2020
SZÁRNYATLAN
Azért nem kell túlzásba vinni a tömjénezést, Gabóka, mert aztán mit mondasz majd, ha tényleg valami jópofa dolgot csinálok ? Az irtó ügyestől messze van egy kis ágfűrészelés - csak az volt benne a nehéz és kockázatos, hogy lakott kalitkából kellett kiszerelnem a kakasülőt. Ha még egyszer ki kéne /de most már nincs miért/, nem lenne semmi baj, mert most már rövid a külső része, minden veszély nélkül ki lehet kapni a helyéről, még akkor is, ha jelen van Csuvika. A hosszú külső ágakkal viszont ez tényleg nem volt egyszerű, mert jó messszire be kellett húzni az egészet a kalitka közepe felé ahhoz, hogy ki tudjam rángatni a rácsból. Közben feszegetni és forgatni is muszáj volt, hogy valahogy kiszabaduljon szegény. Úgyhogy tényleg féltem tőle, és örülök, hogy sikerült - de azért az "irtó ügyes" túlzás.
Csuvikától viszont én is el vagyok ájulva, hogy milyen bátor madárka.

A talpacskákról azért kérdeztelek titeket, mert én nem látom, hogy sebesek vagy nem. Itt csak ennyi a kérdés : hogy igen vagy nem. Ha nem, akkor jó - legalábbis jobb, mint volt.

A kapaszkodással kapcsolatban nem értem, hogy min vagy megakadva, de ott a millió régi kép ás videó, mazsolázhatsz kedvedre, ha van időd meg türelmed. Viszont az régi képek nélkül is világos, hogy béna ujjacskákkal nem lehet rendesen kapaszkodni vagy közlekedni.

Ez van.... Egy gyógypedagógushoz madárból is mozgássérült illik, úgy látszik.
00:22 06-03-2020
Szárnyatlan
Gabóka, te egy tündér vagy - de most már csak holnap lesz válasz.
23:41 05-03-2020
Gabó
Nem azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan nézhet ki amikor sebes a lába, hanem a videón egyáltalán nem látszott semmi, főleg ha nem is tudjuk milyen amikor sebes. Ha ilyen kép lett volna róla, amit a doki készített( ami tudom nem lehetett), akkor nyilván nem lett volna gond, láttuk volna, hogy sebes a lába.

Én a kapaszkodás menetét nem értettem, de majd utána nézek.

Hát látom, mit műveltél a kalitka kinyúló ágaival, irtó ügyes vagy!!! Aztán tényleg, milyen kis hős Csuvika, hogy mindezt szótlanul tűrte!! Jól sikerült a dolog, gratulálok, nagy csínytevés lehetett.
Megértem, hogy úgy érzed, hogy egy emléket szüntettél meg, na de hát ilyen az élet, ha útban volt, akkor nem is olyan kellemes emlék, főleg ha megsérted a szemed.
Csipi, Csupi is egyetértően bólogat a kis felhő széléről!!! :-)
17:18 03-03-2020
SZÁRNYATLAN
Nagy baromságot írtam itt alább, hogy nem voltam kint a lakásból kilenc napja, hisz orvoshoz azért elvittem Csuvikát. Csak vásárolni nem mentem ennyi ideje, és persze a szemetet se vittem le, mert Csuvika szépséges szatyrához csak nem fogom hozzáa szemetes zacskókat, külön meg nem futok le velük. De most már ez is megvan. Pompásat cipekedtem - végre nem napsütésben.
Messages: 31 until 45 of 1667.
Number of pages: 112
Newer1 2 [3] 4 5 6 7Older