The owner of this guestbook has (temporarily) disabled adding new messages.
Message:

Remove ads from this guestbook - starting at just €2,50
10:02 02-10-2018
Dági
Örülök,hogy jól sikerült a látogatás.(Tényleg csodabogár a pedánságával.)Talán többször kellene dalra fakadnod,megszokná Csuvi és még be is kapcsolódna... Az én madaram az Uraság,én sem szeretem a borús időt.Tegnap és ma is reggel sötétség,szemerkélő eső volt.
Remélem a nyugodt napok sikerültek és ha kedvetlenül is hozzáfogsz a teendőkhöz.
üdv az "ajtónállónak" is
11:37 01-10-2018
Szárnyatlan
Utóirat az előzőhöz :

Az öcskös látogatásából kifelejtettem a legaranyosabb részt amit most gyorsan pótolok.

Beszélgettünk mindenféléről, és a társalgás egy pontján eszembe jutott egy régi Shocking Blue-nóta, mert a szövege pont illett ahhoz, amiről szó volt. Mivel az öcskös nem kapcsolt rögtön, hogy mire is gondolok /hisz amikor ez sláger volt, még talán nem is élt/.ezért dalra fakadtam, és előadtam neki ezt a régi nótát /amit az első pár hang után rögtön fölismert/.
A hatás leírhatatlan volt.
Csuvika, aki addig élénken és folyamatosan részt vett a társalgásban, rémülten elhallgatott, szoborrá merevedett, és döbbenten pislogott kifelé a rácson, hogy biztos megőrült a Mami.
Miután befejeztem rögtönzött fellépésemet, még hosszú percekig emésztette az élményt, meg se mert szólalni egy ideig, hogy hátha újabb csapás is következik a nótázásom után.
12:50 29-09-2018
Szárnyatlan
Tévedsz, Dágika : ez egy nagyon jó szemű, pedáns öcskös.
De megmondtam neki, hogy romokban heverek, tudta, mire számíthat.

Csuvika örült a vendégnek /én is/ : végig részt vett a társalgásban, bár az ajtóba nem ült ki.
Biztos, ami biztos.... Pedig nem zártam be, sejtettem, hogy úgyse mer kijönni az öcsi előtt.

Úgy tűnik, ő tényleg kiheverte már az előző hétvégét /el ne kiabáljam !/, de én még nem.
Árgus szemekkel figyelem folyton, és nem csak reggelenként nézem meg alaposan az éjjeli kakigyűjtő szalvétát, hanem néha napközben is fényképezem alatta a lepedőt. hogy lássam.
Közben folyton mondogatom magamnak, amit kedvenc hűtő-szerelőmtől hallok mindig : "Ne figyelje ! Ne féljen tőle ! Bízzon benne !" Próbálok szót fogadni, de egyelőre csekély sikerrel.
Pedig hülyeség, mert végül majd én beszélem bele a madárba, hogy neki valami baja van.

Tényleg úgy tűnik, hogy rendbe jött szegény kicsikém - bár most éppen nagyokat hallgat.
Nyilván azért, hogy ne legyen igazam, mert eddig be nem állt a kis csőre, és tegnap sem.
Mondjuk a hangulatának biztos nem tesz jót a borús idő,, meg az se, hogy valaki vadul furkál
és kalapál a szomszédságban. Hiába : semmi se tökéletes - de nagyobb bajunk sose legyen !
15:03 28-09-2018
Dági
Biztos rendbe jött Csuvi,különben nem "banyáskodna".Örülök neki.Úgy látszik rájött a "maszek csőrcsiszolás" ízére....("hátha elkerülhetem a dokit"meggondolásból.)
Biztos jót tesz a vendég mind a kettőtöknek - örülj neki.Egy öcskös(hímnemű!) észre sem veszi a nem tökéletes állapotokat.
Kívánom,hogy olyan nyugodtan teljenek ezek a napok,ahogy eltervezted. üdv
04:51 28-09-2018
Szárnyatlan
Most lett kész az új mese. /Átkozott képek !!!/ Máris megyek aluszkálni.
Már nem is késő van, hanem inkább korán.
És holnap vendég jön.... Még jó, hogy csak este... Addigra talán észhez térek.
18:09 26-09-2018
Szárnyatlan
A leborulást a bodzába öltöztetett tiplirúdhoz vártam, Dágicska.
Szerintem az volt életem legnagyobb ötlete - ahhoz képest ez a mostani már kutyafüle.
De azért ennek is nagyon örültem. Nem azért, hogy fényezzem magam /dehogynem !!! /, de ez egyáltalán nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek látszik - illetve a kivitelezés nem.

Maga az ötlet abból állt, hogy ha szövegnek nem fér el a sok hétvégi beszámoló, akkor mutassuk meg képeknek - bár az is kérdés volt, hogy ilyen nagyméretű képeket hajlandó lesz-e benyelni a blog. De hát "kilóra" nem nagyok, csak méretre, így hát reménykedtem.

Elátkoztam közben százszor a szószátyár ujjacskáimat, mert a szövegek között nem egy olyan hosszú, hogy nem fér rá egészben a monitorra így azokat kétszer /sőt némelyiket háromszor/ kellett kifényképezni, és részletekből összerakni egy megfelelő hosszúságú alapra, amit aztán elmentettem képnek. Az én látásommal !!! Ügyelni a "milliméteres" pontosságra, hogy valahogy ki is nézzen az eredmény... Hát ne tudd meg ! Iszonyú meló.
Képenként félórát nyugodtan rászámolhatsz : volt, amelyik tovább tartott, volt, amelyik nem.
De nagyon örülök, hogy ezt így kitaláltam - hátha máskor is jól jön még ez az ötlet.

Csuvika nem csak veszekszik velem, a kis drága, hanem hülyét is csinál belőlem, sikerrel.
Majd elmesélem új bejegyzésben a tegnapelőtti gaztettét - nem akarom lelőni a poént.
Hála Istennek : úgy tűnik, teljesen jól van - bár ezt még mindig nemigen merem elhinni.
Ma nagyon odavolt szegénykém, mert orvul rázártam az ajtót a legragyogóbb napsütésben.

Muszáj volt már csavarogni egy kicsit, mert nagyon utáltam a fejemet : legalább ötcentis volt a hajam /még talán több is/, úgy állt, mint a szénás szekér, rühelltem rágondolni is.
Rég aktuális lett volna a kopasztás, de hát mindig sajnáltam itt hagyni Csuvikát, hosszabb időre a megszokottnál. Mert a nyírás megvan ugyan tíz perc alatt, de sokszor egy órát kell várni rá. Ha meg külön megyek el a fodrászhoz /nem bevásárlós napon/, az még rosszabb szegénykémnek, mert plusz egy nap raboskodás. Így aztán a kopasztásom mindig elmaradt.

De ma szerencsém volt : nem kellett várnom egyetlen percet sem. Mint ahogy a postán sem a csekkekkel - ami még a fodrásznál is nagyobb csoda. Sőt az INTERSPAR-ban is egy szál ember állt előttem a pénztárnál, de ő is már épp végzett. Mára ezt írták meg a csillagok.
Reméltem, hogy így lesz, mert ma van a Papa szülinapja, és vele életében is jóban voltunk.
Ma lenne kilencvenegy.... Ettem is finom kis vaníliás tortácskát a tiszteletére, helyette is.

Most /ha a Sors Keze közbe nem teszi a lábát/ négy nap dagonya következik, egész hétfőig, MERT MEGÉRDEMLEM. Megígértem Csuvikának, hogy négy napig csak az övé leszek. Igaz, hogy szalad körülöttem a ház, de nem érdekel, nem fogok csinálni SEMMIT, csak ami jólesik.

Hogy aztán mi lesz belőle.... majd meglátjuk.
Ilyenkor szokott rám szakadni a plafon, mikor így szépen eltervezem, hogy enyém a világ.
Péntekre bejelentkezett az egyik öcskös : írtam neki, hogy épp semmire se vágyom kevésbé, mint vendégre, de ha megfelelek romosan a kupi kellős közepén, akkor jöhet, állok elébe.
Ó olyan fickó, aki csak jót tesz az ember lelkének - nekem is mindig jókedvem lesz tőle.
Csuvikának meg direkt jót fog tenni, hogy történik valami körülötte, hisz unalmas az élete.

Azt hiszem, mindenről beszámoltam - most már megyek, mert sürgős bagózni valóm van.
10:13 26-09-2018
Dági
Örülök,hogy Csuvi hozza a régi formáját,és boldogan veszekszik veled.
Az ötleted remek,és sikerült.-lok találékonyságod előtt.
Most jöhet egy kis pihenés,és utána mással is tudsz foglalkozni. üdv
17:39 24-09-2018
Szárnyatlan
Bocsánat, hogy így eltűntem : végre megírtam a beszámolót a dokinak a hétvégénkről, és ez se munkának /a képek miatt/, se lelki tehernek nem volt kevés. De végre kész vagyok vele.
Telefonon már jeleztem délelőtt, hogy Csuvika jól van - de akartam részletesebb beszámolót is küldeni, hisz a hétvégénk elég siralmasan alakult, nem azonnal lett jobban szegény Csuvika.

De úgy tűnik, tényleg jól van - csak el ne kiabáljam !
Sokat ücsörgött ma az ajtóban, és ordítva veszekedett, hogy azonnal állítsam meg a szelet.
Azt ugyan meg nem tehettem - de az ordításának úgy örültem, mint semminek a világon !
Most megyek egy kicsit pihegni, mert ma még szinte egész nap csak a levélen kotlottam.

A bloggal is kéne már kezdeni valamit, de teljesen reménytelen. Hogy lehet ezt elmesélni ?
De azért már van ötletem /lehet, hogy nem jó/, csak fenekem nincs már az ücsörgéshez.
16:10 24-09-2018
Dági
Örülök a jó híreknek,remélem folytatódik Csuvi javulása. Csipogását nem zavarja az erős szél és vidáman őrködik az ajtóban,különösen ha jön az etetés ideje.Jól számítottad ki,hogy ma nem kell vásárolni menned,elvitt volna a szél,és megfagytál volna.
További szép napokat. üdv
23:25 23-09-2018
ROPITE
Most sikerült gyorsan leülnöm egy pár percre, hogy írjak. Már mindenki az ágyban, csak a monitor fénye világít, a betűket sem látom, így a hibákért elnézést kérek.
Hébe-hóba felszököm a blogra, még ha nem is írni. Beleolvasok egy-egy bejegyzésbe vagy képeket nézegetek a cigiszünetemben, viszont a fotókat valóban a gépen kell megtekintenem, mert már az én szemem sem tökéletes.
Legutóbb is a telefonon böngésztem a kakasülőhöz felvezető kölescsipeszeket, de nem láttam tisztán. Meg kell néznem a gépen!

Azt viszont örömmel olvasom, hogy Csuvika alakulgat, eszeget, sőt még próbára teszi Ági néni türelmét is a vacsora idején. Ezek már biztosan gyógyulásának a jelei, még akkor is, ha időnként elbambul.
Az időjárásra, a változásokra valószínűleg ők is reagálnak.

Most befejezem, mert megnézném a képeket a kakasülőről, aztán gyorsan lefekszem, 4 órakor ébresztőm van.

Puszika és jó éjszakát!
22:17 23-09-2018
Szárnyatlan
Lehet, hogy megint egyszerre írunk, Dórikám, mert úgy látom a BLOGFORGALOM számlálóján, hogy éppen itt vagy. Újabban Tornaszentandráson laksz, pedig idáig eltalálta ez a buta számláló az igazi helyedet. Ilyenek ezek a számlálók : Szilvi /akit még nem ismersz/ már négy helyen is lakott az évek során, csak még ott nem lakott, ahol valóban él.

Csuvika most megint bágyadtabb egy kicsit, de bízom benne, hogy csak a közelgő vihart érzi. Mert állítólag az jön éjjel : nagyon erős szélviharok, meg dörgés-villámlás, ahogy kell.
Az ilyesmit mindig megérzik a madárkák - de délután már olyan jól volt Ő Urasága, hogy itt mertem hagyni : elbotorkáltam vásárolni, összevonva a pénteki meg a hétfői csavargást.
Csuvi kissé zokon vette a dolgot, pedig addig sem élt a nyitott ajtó nyújtotta lehetőségekkel,
csak ült fölötte, és tekintgetett kifelé. De boldoggá tette a tudat, hogy ha akarna, kijöhetne.

Mire hazaértem /jó későn indultam/, meg ki is pakolásztam a szatyrokból a millió cuccot, már nagyjából vacsoraosztás ideje volt. Mire behoztam az eleségek dobozát, Csuvika kint ült az ajtóban, azon a szép kövér bodza-ülőkén, amiről az utolsó bejegyzés szól. /Ha még nem olvastad, mars a blogba !/ Hogy ott ücsörög /legalább odáig kijön/, az mindig nagy öröm - kivéve vacsoraosztáskor. Mivel ugye ha ő ott ül, én nem tudok benyúlni a kalitkába.
Egy darabig győzködtem őt, hogy talán beljebb kéne mennie, mutogattam, hogy ott vannak már az asztalon az eleségek, de nem tudom szervírozni őket, ha ő nem engedi be a kezemet.
Csuvika válaszolgatott, tekintgetett ide-oda, békésen tollászkodott - és az volt a véleménye, hogy ráér még az a vacsora, ő most olyan jól elhelyezkedett, legyek szíves nem zavarni.
Én viszont haladni akartam : levettem az ajtóról a két műanyag lépcsőt, gondolván, hogy ettől majd megriad és beljebb fárad végre. Hát nem riadt meg : maradt a helyén, portásnak.
Később persze mégiscsak beljebb zavartam szegénykémet, de akárhányszor kivettem egy tálat, hogy cseréljem benne a magot vagy a vizet, az én makacs madaram azonnal visszaült az ajtóba. Ilyet eddig sose csinált, hisz tudja, mit jelent és mivel jár a vacsoraosztás - de most igen. Ahogy kihúztam a kezemet, máris visszapattant a helyére, mint egy kis labda.
Csak akkor nem jött vissza többé, amikor már lehetett volna. Több órára vérig sértődött.

Közbejött egy telefon, úgyhogy elég régen készül ez a szöveg. Ha közben te is írtál valamit,
ezen már nemigen fog látszódni, hogy nagyjából egyszerre akart megszületni a tiéddel.
Remélem, nálatok is minden rendben van, és randalíroznak a kis szárnyasok, ahogy kell.
Nagyon szeretnék már róluk is olvasni valami kis beszámolót. De lehet, hogy már meg is van.
Millió pusssz, jó éjszakát, aludjatok jól a viharban !
A madárkákat nehogy nyitott ablaknál altasd - ahhoz már hideg van, még takaró alatt is !
12:02 23-09-2018
Szárnyatlan
Egyszerre írtunk, Dórikám : még nem láttam a te szövegedet, amikor elküldtem a magamét.
Nektek is szép napot, és köszönjük az együttérző drukkolást. Millió puszi a szárnyasoknak !
Meg persze nektek is.
11:56 23-09-2018
Szárnyatlan
Jelentem : Csuvika viszonylag jókedvűen ébredt /hmmmm…. azért ez talán túlzás/, egész rendes kis pottyantmányokat produkált az éjjel /bár nem sokat, de hát az evést se vitte túlzásba tegnap/, és végre csiporog, hallom azt a drága kis hangját, ami két napig hiányzott.

Egy picit ugyan a szárnya alá csapta a fejét, miután rendbe raktam körülötte a kalitkát, de mire visszajöttem egy bagó után, már föléledt, és kezdte mondani a magáét. Biztos vagyok benne /vagy majdnem biztos/, hogy a fűtéssel nincs kibékülve : hiányzik neki a friss levegő, noha legalább félóráig szellőztettem, a kisszobán keresztül, amíg ő még le volt takarva. Itt nem tudok ablakot nyitni télen, mert túl közel van hozzá a konvektor parapetje /kéménye/, és félek, hogy visszaáramlik a szobába az "égéstermék", még ha csak gyújtólángon van is.
Persze, hogy így sokkal kevesebb a levegő, mint nyáron : ezt mindig nehéz megszoknunk.

De Csuvika állapota így is rengeteget javult /szinte már tökéletes/ - remélem, ezt jól látom.
Enni ugyan még nem kért ma : biztos sokat nassolt a takaró alatt az éjszakai kölesfürtből.
Máskor is előfordul, hogy közvetlenül ébresztés után nem eszik, hanem csak majd később.

Szép napot mindenkinek - Csuvika millió csőrpuszit küld azoknak, akik drukkoltak érte.
11:52 23-09-2018
ROPITE
Örülök, hogy jobban érzi magát Csuvika, s ettől Ági néni is nyugodtabb lesz!
Sokszor gondoltam rá tegnap, s bíztam benne, hogy nem adja föl.
Ügyes és okos kis madárka, még ha beteg is.
Már küldtem "reménysugarat", türelmet, most pedig erőt küldök. Minden csak úgy működik, ha hiszünk benne!
Kellemes és nyugodt napot kívánunk! D&M
00:51 23-09-2018
Szárnyatlan
Jó híreim vannak, Dórikám - de már csak röviden, mert Csuvika alszik /aludna, ha nem kattognék a billentyűkkel/, én meg már nem látok, folynak a könnyeim, pedig nem sírok.

Úgy lett, ahogy reméltem : a késő esti vacsoránál Csuvi egész rendesen evett - szinte úgy, mint akinek semmi baja. Igaz, a szokottnál hamarabb abbahagyta, de azért evett elég sokat.
És közben nem is kapkodott a fenekéhez.... bár utána azért igen, de csak egy kicsit.
Másik jó hír, hogy este Dági érdeklődött az állapota felől telefonon, és amint én csacsogni kezdtem, Ő Urasága szintén megszólalt, és nem is hagyta abba a szövegelést addig, míg le nem tettük a telefont. Délelőtt is hívott Dági, Csuvika már akkor is részt vett a társalgásban, de akkor még nagyon csöndesen és bizonytalanul. Este már kicsit hangosabb volt - bár ez még mindig messze van az ő igazi hangerejétől. De legalább kezd végre beszélgetni ! Velem még nem éll szóba szegénykém, ha csak ketten vagyunk /telefon nélkül/, akkor csak hallgat, illetve alig szólal meg. Bizonyára haragszik rám - igaza is van. De majd megbékítem.
Viccen kívül : majd akkor lesz jól szegénykém, ha állandóan jár a kis csőre.

Olyan egy tündér vagy, Dórikám, hogy itt drukkolsz nekünk és olvasgatsz minket, miközben tudom, hogy a hétvége számodra húzós nagyüzem. Csuvika is köszöni a vele való törődést.

Légy szíves, írjál a tieitekről is, legalább egy pár szót ! Arról a két kis tündérről !
Puszi és csőrpuszi - remélem, ti már édesdeden aluszkáltok régen.
Messages: 61 until 75 of 1446.
Number of pages: 97
Newer2 3 4 [5] 6 7 8Older