The owner of this guestbook has (temporarily) disabled adding new messages.
Message:

Remove ads from this guestbook - starting at just €2,50
23:31 22-09-2018
ROPITE
Az előzőt még délután elolvastam, kicsit félve ugyan.
Most viszont bátrabban olvastam a sorokat.
Türelem Ági néni, idő kell, hogy Csuvika megerősödjön!
Mi továbbra is szurkolunk, nyugodt éjszakát kívánunk!
20:36 22-09-2018
Szárnyatlan
/Az előzőt is kéretik elolvasni ! Mindig onnan kell olvasni, ahol legutóbb abbahagytad./

Örvendezni még nem merek, mert korai volna, de azért szép halkan elújságolom, hogy a vacsoraosztásnál Csuvika egy PICIT jobban evett, mint ma bármikor. Biztos nagyon éhes már.
Nem azt mondom, hogy normálisan csipegetett, de nem hagyta abba az első egy vagy két falat után, hanem annál kicsit tovább bírta, csak később kezdett újra a fenekéhez kapkodni.
Evett pár falat zabocskát is, meg "sárgát" is a kezemből - vagyis PRESTIGE alapeleséget, az van a sárga tálkában. Nem volt ez alapos étkezés, de az eddigiekhez képest így is csoda.
Utána pár szót beszélgetett is, majd felvonult a kakasülőre, mint aki már aludni készül.
Pedig ma kivételesen időben kapta a vacsorát, még hat óra se volt, mikor elvonult aludni.
Azóta is ott ül szegénykém, és várja, hogy szerintem is este legyen. /Nálunk most hét óra./
Talán a tegnapi este zavarhatta meg, amikor nagyon későn értünk haza a dokitól /már akkor is erősen sötétedett, amikor indultunk a Hernád utcából/, a vacsorával pedig nem is igyekeztem, hisz tudtam, hogy úgysem éhes, megtömte őt a doktor bácsi mindenféle jóval.
Így tényleg nagyjából a lefekvés előtt hoztam be a vacsorát, ő meg most azt hiszi, hogy ma is így van, ez az új rend. És hát egyre hamarabb sötétedik, ezt is szoknia kell még egy ideig.

Amúgy pechünk is van ezzel a mai nappal, mert Csuvika vélhetően akkor is töttyedt lenne, ha semmi baja nem volna, ugyanis bekapcsoltam reggel a fűtést, hogy meg ne fagyjunk.
Igen ám - csakhogy így meg nincs friss levegő, hiába igyekszem gyakran szellőztetni. Ezt most még jó darabig szokni kell - nekem is, nem csak neki. Ráadásul sötét is volt odakint egész nap, esett az eső : Csuvikát ez mind lelombozza, és ehhez jön még a gyomorbaja.

Most megint csak ül és hallgat szegénykém - de a hallgatás lehet amiatt IS, hogy kevés a levegője. Nem tudom - de iszonyú ezt a csöndet hallgatni, hisz amúgy ő állandóan szövegel.

Mindenesetre halvány kis reménysugár, hogy vacsoraosztásnál valamennyit már evett.
Talán a késő esti vacsoránál még többet fog, mert az egyébként is úgy szokott lenni.
De azért túlzottan reménykedni se merek még, mert a jelenlegi állapotából bármi lehet.
Az legalább jó jel, hogy a kakasülőre költözött föl /napközben sose szokott ott ülni/, nem pedig valami lentebbi boton ücsörög. /A madár a meghaláshoz inkább lenti helyet választ./

Lesz, ami lesz - de talán túléljük a hétvégét. Kéretik továbbra is sűrűn gondolni ránk !
17:13 22-09-2018
Szárnyatlan
Nincsen semmi biztató, Dórikám.
Csuvika csak ül magának egykedvűen, nem beszél, nem mozog - és főleg nem eszik.
Az én kis evőgépem ! Az én kis szövegládám !
Második napja hallgatom a csöndet, és ez iszonyú.... olyan, mintha halott lenne a háznál.
Lehet, hogy lesz is : hétvége van, rajtunk már csak a csoda segíthet.

Ma ugyan elmehettünk volna infúzióért a rendelőbe, de ma csak sürgősségi ügyelet van, és pont az a doktornő fogadja a betegeket, aki Csivikének beadta az infúziót, élete utolsó délutánján. Sem a doktornőt, se magamat, de főleg Csuvikát nem szeretném kitenni annak az élménynek. Azt se fogom kiheverni soha, hogy Csivikét engedtem kezelni, noha szegény doktornő megmondta, hogy ő nem ért a madarakhoz, hiába szól rájuk is a "jogosítványa".
Akkor inkább haljon meg Csuvika itthon, békében, ha az van szegénykémnek megírva.

De azért megkínoztam ma én is egy kicsit, mert tisztára eszemet vette már a sok izgalom.
Segíteni akartam rajta, de persze nem sikerült, inkább ártottam, mint használtam neki.

Tegnap estefelé úgy láttam, hogy egy nagy darab kaki van a kis fenekére ragadva, és mivel egész este azt a környéket kaparászta és próbálta elérni, úgy gondoltam, hogy zavarja őt ez az odaragadt pottyantmány, de nem sikerül megszabadulnia tőle. Később már nem volt alkalmam ellenőrizni, hogy megvan-e még, mert sose láttam Csuvikát olyan pózban, hogy látható lett volna a feneke. De mivel továbbra is azt kaparászta, úgy véltem, hogy ott van.

Már éjfélre járt az idő, Csuvika aludt, mikor eszembe jutott, hogy mekkora ökör vagyok : ki kellett volna vennem a madarat, bármennyire is félelmetes mindkettőnk számára a befogás, és le kellett volna mosnom langyos vizes vattával vagy pzs-vel azt a csúnya kis dekorációt.
Nagyon bántott, hogy nem tettem meg, és elhatároztam, hogy ma reggel ez lesz az első.
Sajnos így is lett.
Szegény madár már kezdett egy kicsit csiporogni, talán valamennyire magához is tért volna - ám én jöttem a kis lavórral meg a vattagolyócskákkal, és kimarkoltam őt a ketrecből, hogy lemossam kicsit a fenekét. Naná, hogy nem volt ott már semmi, csak fölöslegesen kínoztam.
Ez megint olyan dolog, amire nincs bocsánat. Újabban csupa olyasmit művelek, amire nincs.

Persze, hogy szegény madár teljesen magába roskadt ettől az újabb merénylettől, aminek nem volt a világon semmi értelme. Így már csak bánatában is hallgat, és nyilván fél tőlem.

A bélelzáródási fóbiámat már feladtam, bár reggel szinte egyáltalán nem találtam kakit Csuvika alatt. Most viszont túlságosan is sok, rusnya, híg potyadék keletkezett alatta, az elmúlt egy-két órában. Hogy mit potyogtat, nem tudom, hisz rendesen enni ma se láttam.
Siralom nézni szegénykémet : jön a tálkához, próbál csipegetni, aztán az első vagy második falat után feladja : néz rán elkeseredetten, és kapkod a fenekéhez. Ez így ment már este is.
Ugyanakkor a kis pocakja nem tűnik nagyon beesettnek - lehet, hogy talán föl van fújódva.
Vagy mégis eszik közben suttyomban pár falatot - mit tudom én !

Gubbasztani kifejezetten nem gubbaszt, meg nem is költözött lejjebb a legfölső emeletről - ez mondjuk jó jel. Legalábbis arra vall, hogy egyelőre nem készül itt hagyni ezt a világot.
Viszont a hétfő még baromi messze van, addig simán éhen halhat, ha nem képes enni.
De miért nem ?
Szerintem ki van zárva, hogy a csőre akadályozza /hogy esetleg fáj neki/, hisz egyértelmű, hogy a másik végén van a bibi : ha a kis csőre fájna, nem kapkodna folyton a fenekéhez.

Péter doktor adott tegnap egy kis ampullában fájdalomcsillapítót, hogy abból próbáljak reggel-este egy-egy cseppet beadni Csuvikának - ám ezt meg se kíséreltem. Úgy szólt az instrukció, hogy csöppentsem a kedvenc eleségére, ha fecskendővel a csőrébe juttatni nem tudom - na de hogyan, mikor szegény madár nem eszik ? Túl nagy szerencse kéne hozzá, hogy azzal az egy-két falattal pont a gyógyszert kapja be... Vagy ha mégis, utána meg azért nem enne, mert félne, hogy megint gyógyszert kap a vágyott magocskák íze helyett.
Ez persze mind csak kifogás : igazában azért engedem meg magamnak ezt a lazaságot, mert tegnep megkapta rendesen ugyanezt a fájdalomcsillapítót a dokitól, de nem segített semmit, nem lett semmi hatása. Ebből is gondolom, hogy nem a csőre fájhat, más itt a baj.

Hogy aztán kiderül-e még Csuvika életében, hogy micsoda, vagy csak a boncolásnál /vagy még ott sem/, az egyelőre nagy kérdés. Ki lát bele egy négy és fél dekás, pici kis testbe ?

Még reménykedem, hogy Csuvi stramm fiú és valahogy megússzuk - de nagy csoda lenne.
Tartok tőle, hogy rajtunk már /főleg így hétvégén/ csak a csoda segíthet. Úgyhogy totálkár.

Azért te csak mesélj nyugodtan Ropikáékról és az új kalitkáról : akármi lesz is, az élet nem áll meg, az megy tovább. Egyik a vége felé jár, másiknak most kezdődik - így van rendjén.
14:05 22-09-2018
ROPITE
Kedves Ági néni!
Van-e már valami biztató jel, hogy van a kis Csuvika?
Üdv.: Dóra
23:52 21-09-2018
Szárnyatlan
Szinte biztos vagyok benne, hogy Csuvikának bélelzáródása van.
És ott voltunk délután a dokinál.... és ez nem bírt kiderülni.
Akkor még nem voltak ilyen nyilvánvalóak a jelek.

Enne szegény madárkám, jön nagy boldogan a tálkához - aztán az első falat után néz rám csodálkozva és elkeseredetten, hogy nem megy az evés. Helyette kaparássza a csőrével a kis fenekét, és rázogatja a lábait. Egyértelmű, hogy a fenekénél van a bibi, ott nem jó valami.
Tegnap Tamás doktorral direkt megnézettem : azt mondta, a növekedő zsírdaganat valóban akadályozhatja a potyadékok útját, de egyelőre nem kell ezzel a problémával foglalkozni.
Ma Péter doktor is nézte azt a kis puklit, de ő se gyanakodott semmi olyanra, ami sürgős.
Most meg itt búslakodik a madaram, rázza-piszkálja a fenekét, és nem bír enni szegénykém.

Holnap lesz ugyan sürgősségi rendelés a Hernád utcában, de az a doktornő lesz bent /legalábbis Péter doktor így mondta/, aki Csivikét kezelte, élete utolsó napján. Megmondta szegény, hogy ő nem ért a madarakhoz, halálra volt rémülve - Csivike pedig éjjel meghalt.
De tartok tőle, hogy egy bélelzáródáson a leges-legjobb madaras orvos se tudna segíteni.

Nem tudom.... Lehet, hogy nincs igazam és más a baj - bár úgy lenne !
Úgy két órával ezelőtt lefényképeztem Csuvi alatt a lepedőt : nem mondhatom, hogy semmi se jön ki belőle, csak nagyon rondák a produktumai. De inkább folyósak, nem kemények.
Akkor viszont miért kapkod a fenekéhez, és miért hagyja abba az evést, egy-két falat után ?

Nem tudom - nem tudok én már semmit. Csak azt, hogy alighanem Csuvikát is el fogom veszíteni. Jön a hétvége : hiába lakunk Pesten, hiába járunk a legjobb orvosokhoz : a baj úgyis mindig akkor jön, amikor semmilyen segítség nem elérhető. Nem tudok mit csinálni.
Elegem van, elfáradtam : annyi baj ért mostanában, hogy már minden mindegy. Még ez is.
20:48 21-09-2018
Szárnyatlan
Most jöttünk meg a dokitól, Dórikám - mind a ketten meg vagyunk halva. De még élünk.

Nem mentünk hiába, sajnos : Péter doktor volt ma bent /gondoltam, hogy így lesz/, és nagyon nem tetszettek neki Csuvika pottyantmányai. Nekem se - már reggel sem. Valami a pocakjában romolhatott el /vagy ott IS/, azért kakil ilyen csúnyákat. Meg hát enni sem akar.

Nem tudom, írtam-e már, hogy én a vékony kis fűzfaágakra gyanakszom, amiket nemrég kötöztem föl neki rágicsának, de persze hozzájuk se nyúlt. Tegnap fedeztem föl boldogan este, hogy az egyik végre meg van rágva, sőt ketté van rágva, talán még hiányzik is belőle egy darabka. Ezeket az ágakat a szülinapjára kapta Csuvika egy rajongójától, a Duna-parton lettek gyűjtve, még a tavasszal. Permetezőszer nagyjából kizárva, mert tudtommal annak már nincs hatása, annyi idő után. Azt viszont nem tudom /és a doki se/, hogy a különféle motorcsónakok üzemanyagától lehetnek-e esetleg mérgezettek az ágak. /Azt se tudom, mivel megy egy motorcsónak.... Csak azt tudom, hogy az autók megmérgezik az ágakat./

Péter doktor nagyon komolyan vette a problémát, teljes szívvel, türelmesen figyelt ránk.
Elmondtam neki minden gyanúmat, ami idáig eszembe jutott. A takarós fóbiámat elvetette : meg se fázhatott Csuvika, hisz annyira még nincs hideg, de abból se lehet baja, ha esetleg fölöslegesen van betakarva. Az ágas mérgezést nem tudta sem elvetni, se valószínűsíteni, hisz azt nem lehet bizonyítani, hogy esetleg ez történt. De úgy láttam, nemigen hisz benne.

A tegnapi napnak lehet éppen ilyesmi utóhatása - de hát ez se valószínű, mert akkor már este is bágyadtnak kellett volna lennie, de nem volt az, egyáltalán, csak nagyon rövid ideig.
Mindenesetre kapott fájdalomcsillapítót, hátha mégis fáj a kis csőre, továbbá kapott infúziót, B-vitamint, és természetes eleségnek valami felnevelő tápot. "És elfogadta ?" - ámultam én. "Muszáj volt neki" - mondta a doki. Vagyis a kis pocakja most már biztos nem olyan üres.
Mert amúgy az volt : kértem Pétert, hogy tapogassa meg a bögyöcskéjét, és szinte üres volt.

Azt is kértem, hogy hallgassa meg a kis tüdejét : hála Istennek, ott nem talált semmi bajt.
Azt is kérdeztem, hogy a kis pocakja alján növekedő zsírdaganat /ami egyelőre pici, nemrég vettem észre egy fényképen/ akadályozhatja-e Csuvikát a potyogtatásban, mert úgy veszem észre, hogy újabban nehezen kakil. Hát sajnos igen... Az a lipóma nyomhatja ott a kijáratot.

Nem tudom, mindent leírtam-e. Meg vagyok halva, ma még csak egyetlen zsömlét ettem, azt is kutyafuttában, hogy ne húzzam vele az időt. Csuvika meg halálra van rémülve, szegény : nem bírja megemészteni sem azt, hogy váratlanul újra elvittem orvoshoz, sem azt, hogy este, sötétben botorkáltunk haza. Meg nyilván azt sem érti, hogy miért nem éhes, mikor nem is kapott vacsorát. /Vacsoraosztás idején még bőven úton voltunk - ha nem a rendelőben./
Csak úl szegényke és bámul maga elé riadtan és értetlenül - meg se moccan, meg se szólal.

Majd még biztos mesélek, de most megyek enni és etetni, mielőtt lefordulok a székről.
17:27 21-09-2018
ROPITE
Most olvastam, hogy nincs jól Csuvika!
Nem lehetséges, hogy amiről tegnap beszéltünk, az mégis igaz ml lenne, s az viseli meg ennyire szegénykét?
Bár én nem hiszem, hogy úgy történt volna!
Szurkolok, hogy a kis ártatlan szárnyas felépüljön, s remélem, hogy nem kell újból az orvoshoz vinni!
Kitartás és sok puszi!
13:37 21-09-2018
Szárnyatlan
Itt van az elszállt szöveg rövidített változata - ha ezt is el nem baltázom :

Fölhívtam a rendelőt, hogy van-e bent madaras orvos, és ha igen, meg tudja-e mondani, volt-e tegnap a váróban olyan madárka, akitől Csuvika esetleg elkaphatott valami kórságot.
A recepciós kislány szerint biztos nem, de visszahívást ígért, hogy majd megkérdezi a dokit.

A visszahívás meg is jött : a doktor úr szerint elképzelhető, hogy Csuvit nagyon megviselték a tegnapi események, azért rosszkedvű. De figyeljem csak tovább a viselkedését, és ha még délután is gubbasztana, vigyem be a rendelőbe időpont nélkül, soron kívül, kap infúziót.

Hihetetlen szerencse, hogy péntek délután tudnak fogadni - de azért ez borzasztó lenne.
Soha még ilyen nem fordult elő Csuvikával /hogy másnap jöjjön ki rajta az izgalom/ - vagy ha igen, akkor annak már előző este is nyoma volt. Ha fájt neki valami, az nem másnap kezdett fájni. Most viszont az este semmi gyanúsat nem láttam rajta, nem tűnt betegnek.

Hát most itt tartunk... Szegény kicsikém mintha éledezne, de nem viszi túlzásba, nagyon halványan csiporog. Kiült az ajtóba /ez jó jel/, de jobbára ott is csak hallgat. Viszont lassan már a megszokott szieszta-ideje van, amikor egyébként is hallgatni szokott - így nehéz lesz eldönteni, hogy hányadán állunk. Elszalasztani se szeretném a ritka szerencsés alkalmat, de fölöslegesen se kéne újra orvoshoz cipelni a madarat, mert neki a befogás, utazás, doktori kéz óriási stressz, aminek nem lehet kitenni naponta, ha nem muszáj. De ki dönti ezt el ???
Hogy muszáj vagy nem muszáj ? Melyik verzióval ártok többet ? Ki meri ezt eldönteni ?

Úgyhogy futjuk a szokásos formánkat...
Huszonegyedike van - szerencseszám. Ránk pedig a szerencseszámok mindig bajt hoznak.
Bolond vénasszony ? Az hát ! vDe látjátok, hogy mégis igaz ! Drukkoljatok hát továbbra is !
13:35 21-09-2018
Dági
Remélem arról akartál beszámolni,hogy azóta Csuvi valamennyire felélénkült,és csak a hidegfrontot érzi. (Esetleg "látogatója"volt az éjjel,és megijedt tőle?).Vagy a csőrnyisza után furának érzi a csőrét?(Ill.ez nem lehet,mert ha jól értem tegnap este még rendesen vacsorázott) - Akkor továbbra is szorítok. üdv
12:55 21-09-2018
Szárnyatlan
Írtam egy újabb hosszú szöveget, de elszállt.
Vélhetően a "Beillesztés" gombot nyomtam meg a "Másolás" helyett, mielőtt elküldtem volna, így az a szöveg elveszett, megjelent a helyén az előző. /Angolul mind a kettő rövid szó, én meg vak vagyok./ Még ez is ! Hogy nekem semmi, de semmi nem sikerülhet - még ennyi se.
11:31 21-09-2018
Szárnyatlan
Meg vagyok rémülve, és nem tudom, mire véljem a dolgot : tegnap este semmi baja se volt Csuvnak, most viszont úgy kezdte a napot, hogy szárnya alá dugott fejjel gubbaszt, hallgat, és nem akar sem enni, sem inni. El nem tudom képzelni, mi történt vele az éjjel, amitől most ilyen furcsán viselkedik, és láthatóan nem érzi jól magát. Enni-inni csak a szokásost kapta.

Lehet, hogy megfőztem szegénykét ? Sok volt rajta a takaró, és nem kapott elég levegőt ?
De hát már hosszabb ideje letakarva alszik, mert az éjszakák hűvösek, sőt hidegek. Eddig nem volt belőle semmi baj. Most kitártam az erkélyajtót, de Csuvika nem akar föléledni.

Már csak ez hiányzott ! Mit kezdjek a problémával, amiről nem is tudom, hogy micsoda ?
Lehet, hogy a közelgő hidegfrontot érzi ? Na de ENNYIRE ? Teljesen tanácstalan vagyok.
22:07 20-09-2018
Szárnyatlan
Túléltük az orvos-látogatást, majd valamikor elmesélem.
Nem ez volt életünk legszebb napja, de túl vagyunk rajta.
11:51 20-09-2018
Szárnyatlan
Köszi, Dágicska !
Hogy körülöttünk jól és simán menjenek a dolgok, az kábé ki van zárva - de legyen igazad !
09:27 20-09-2018
Dági
Minden jól és simán fog menni,mint a múltkor.Drukkolok . Üdv
15:02 13-09-2018
Szárnyatlan
Arany Wágicska - de jó, hogy itt vagy ! El se hiszem ! Remélem, maradsz is velünk.

Bemutatom nektek legkedvesebb gyerekkori barátnőmet, blogos kis családunk negyedik Ági nevű tagját, aki ma égből pottyant vissza az életembe, amelynek jó sokáig fontos része volt.
Légy üdvöz, Wágicska, ebben az Ági-fészekben - remélem jól fogod érezni magad köztünk.

Nagyon, de nagyon örülünk neked ! Csuvika is - bár a hosszú telefon miatt meg volt sértve.
Messages: 76 until 90 of 1446.
Number of pages: 97
Newer3 4 5 [6] 7 8 9Older