The owner of this guestbook has (temporarily) disabled adding new messages.
Message:

Remove ads from this guestbook - starting at just €2,50
14:06 21-07-2018
Szárnyatlan
Bizony, hogy vásároltam tegnap, Dágika, ahogy elő van írva. Igaz, hogy későn indultam, mivel későn is keltem /majdnem tízkor - na de reggel ötkor feküdtem le/, ám azért mégis letudtam a csavargást, nem akartam a szombatot elrontani vele. Legalább fölmelegedtem kicsit útközben, mert itt a szobában még mindig hűvös van, nem akar bejönni az igazi nyár.

Csuvikával nem olyan egyszerű a helyzet, hogy most majd gyakrabban kell orvoshoz járni.
Huszonöt nap alatt nőtt vissza akkorára a csőre, ahogy az etetős képeken látod, és minden vágással gyorsabban fog nőni. Pillanatok alatt eljutunk odáig, hogy kéthetenként kell majd csiszoltatni /mellesleg négyezer forintért - legutóbb hatot fizettünk, hát gondolom, karmok nélkül négy lesz/, aztán majd a két hét se lesz elég, és az az élettel összeegyeztethetetlen.
Nem lehet ilyen sűrűn kitenni szegény madarat ekkora tortúrának, bármilyen vagány fickó.
Ha tényleg ez a jövő, előbb-utóbb el kell majd altatni szegénykémet - ilyen baromság miatt.
Bár biztos van valami komoly oka a háttérben ennek a magvadult csőröcskének - de ki fogja
azt kinyomozni ? És még ha sikerülne is, nagy kérdés, hogy maga az alapbaj gyógyítható-e.
Illetve, hogy visszafordítható-e még ez a folyamat, ami itt most ilyen kegyetlenül beindult.

Pedig rosszul vagyok a puszta gondolatra is, hogy esetleg halálra kell majd ítélni Csuvikát.
Gondold el....
Mondjam azt szegénykémnek, miközben ő vidáman csivitel, hogy most elmegyünk a doktor bácsihoz, kismadaram, és te szépen elalszol örökre ? Vagy hogyan ? Nem is tűnik betegnek.
Más lenne, ha szenvedne, ha fájdalmai lennének - akkor tétovázás nélkül kérném az altatást.
Ám ő nem szenved - ilyen ügyesen palástolni nem tudná, még ha rejtegeti is amúgy a bajait.

Úgyhogy kétségbe vagyok esve, bár közben remélem, hogy még van egy kis időnk együtt.
De a vég akkor is ez lesz, ha közbe nem jön valami még nagyobb baj, és én már előre félek tőle. Álltam tegnap a két áruház közötti felüljáró egyik csücskében, gyönyörűen sütött a nap,
én meg azon méláztam, míg elszívtam egy cigit, hogy akár boldog is lehetnék, ha Csuvika nem lenne beteg. De hát beteg szegénykém, nem tudom, meddig sikerül valahogy életben tartani - én pedig nem tudok belenyugodni, hogy majd ő is itt hagy, és itt maradok egyedül.
Nem hiszem, hogy lesz még madaram őutána - de akkor meg mi értelme van az egésznek ?

Tamáshoz még nem jelentkeztünk be : tök reménytelen, hisz azt egy hónappal előre kell, annyi a betege. Csak sürgősséggel mehetünk hozzá, feltéve, hogy hajlandó fogadni soron kívül. Én mondtam neki legutóbb, hogy ezután valószínűleg nem lesz módom bejelentkezni, mert a csőrnél sose lehet tudni - erre mondta azt, hogy szerinte a csőrt majd ritkábban kell kurtítani, mint a karmokat. Úgy legyen - mondtam én, de sejtettem, hogy nem úgy lesz.

Jó volna még egy héttel eltolni a következő találkozást, hogy legalább hat hét legyen a két csiszolás között, de nem tudom, hogy merjek-e kockáztatni. Majd talán küldök át képeket a dokinak, és döntse el ő, hogy mennyire sürgős a dolog. Csak szeretnék még újabb képeket is, de Csuvika ezt az ötletet nem támogatja, nem engedi magát evés közben fényképezni.
Pedig kellenének még képek a zöld vagy a sárga tálkánál, mert a pirosnál nem látszik elég jól a csőre, beleolvad a háttérbe. Én legalábbis nem látom rendesen - lehet, hogy más látja.

Hát ez van. Csuvika mindehhez vidáman csicsereg - nekem meg megszakad a szívem érte.
14:45 20-07-2018
Dági
Hihetetlen. Azt hittem mikor megláttam a képeket,hogy valamiért régebbieket tettél be.Tényleg borzasztó,hogy ilyen gyorsan megnőtt a csőre.("ijesztően" jó képek ) -és milyen gyorsan múlik az idő... Sajnálom Csuvit is és téged is,hogy ezután sokkal gyakrabban kell orvoshoz mennetek.Bejelentkeztél már?
Látod,milyen strammul veszi a lepottyanásokat , Te vagy mindig jobban megijedve..
Valószínű az "ormány" miatt nem tud rendesen rágicsálni.A hosszúsága miatt gondolod,hogy fáj a csőre?
Remélem ma alszol és kipihened a komoly teljesítményt,és most nem vagy éppen úton vásárolni. üdv
05:30 20-07-2018
Szárnyatlan
Most megyek aludni Blogocska mellől. Nem hinném, hogy megváltom ma a világot.
15:42 17-07-2018
Dági
Kalapot le,hogy bevásárlás után,és hogy egyáltalán rá tudtad venni magad,hogy ennyi mindent átnézz,és selejtezz. ( egy" gyönyörűséges" fenyőfát, és még a szekrényekből is...)
Ilyen nagy megrázkódtatás után pihenj, ne is írogass, -olvass és Csuvinak nyisd ki az ajtót.
üdv
22:25 16-07-2018
Szárnyatlan
Jaj-jaj, Dágicska, most nem lesz igazi válasz, mert letörik a derekam, már írni se tudok. Most lettem kész, idáig szekrényeket rámoltam, ugyanis holnap lesz a lomtalanítás, és legalább a lakásból szeretnék kidobálni ezt-azt. Igazi lomtalanítás sajnos idén se lesz /pince/, mert az öcskös nem ér rá, nélküle pedig a pince kiürítése reménytelen - az nem vénasszonynak való.

A Szomszédasszony segített lecipelni a legnagyobb karácsonyfámat /illetve levitte helyettem/,
mert holnap már ő se lesz itthon, nem tud részt venni az eseményekben. Ám utána sajnos szó esett a kidobandó táskákról is, és valahogy úgy alakult, hogy valamit meg is akartam mutatni neki. Vagy én már nem is tudom, hogy volt - lényeg az, hogy pillanatokon belül kirámoltuk a fél előszoba-szekrényt, és lett akkora kupleráj a szegény előszobában, hogy úgy hagyni nem lehetett, visszatuszkolni hülyeség lett volna : állhattam neki selejtezni és nagyjából rendet csinálni. Közvetlenül a heti nagy bevásárlás után ! Mikor nekem jár a szép hosszú dagonya ilyenkor, mert mire hazaérek, már eleve beszakad a hátam és letörik az a karcsú derekam. Hát még mindig nem tört le, pedig egy percre sem ültem le délelőtt óta.
Kiselejteztem vagy ötven kisebb-nagyobb táskát, hátizsákot, ridikült és hasonlókat : tele lett két nagy kukás zsák. Találtam egy csomó olyat, amiről egyáltalán nem is tudtam, hogy van.
A legtöbbet vadi újan viszem le holnap a kuka mellé - de hát ha eddig nem hordtam őket, nyilván ezután se fogom, fölösleges tartogatni. Valaki majd megörül nekik.... vagy eladja.

Szóval ma nehéz napom volt, és Csuvikának nem kevésbé, hisz mondhatni egész nap be volt zárva szegény. Az előszobában úgy rámoltam, hogy kitártam a szobaajtót, hadd lássa, mit csinálok, és beszélgessen nekem - de nem volt elragadtatva az ötlettől, zokon vette, hogy MÁST csinálok, mint amit vásárlás után szoktam. Azt meg pláne, hogy hiába jöttem haza, az ő ajtaja csak nem akart kinyílni. Ugyan sose jön ki, de azért a nyitott ajtó kell neki.
Holnap majd igyekszem a délutáni sziesztája idejében intézni a lecipeléseket, elvileg úgyis csak este hat után szabadna kipakolni. Én kicsit előbb fogok, Csuvikára való tekintettel. Így is be lesz zárva szegénykém egy ideig délelőtt, mert a kisszobából is ki akarok dobálni ezt-azt. /Mármint csak a szekrényekből - az is pont elég lesz./ Úgyhogy holnap se lesz nyugi.
Meg valószínű, hogy firkálni sem igen lesz időm meg kedvem - ezért előre is elnézést kérek.
15:29 16-07-2018
Dági
Látod egyre gondoltunk a kalitka alját illetően.Szerintem határozd el magad,mikor a legjobb hangulatodban vagy ("soha", és állj neki a ketrecmosásnak-átalakításnak.(Ha jól értettem fejben megvan már a mit-hova).
Örülnék,ha az éjszakai potyogás az olvasó lámpával megoldódna...És hogy nem jó,ami hat évig bevált? Öregszik az uraság és rigolyásabb lett.
Hát nem tudom..jó lenne,ha nem Csuvi körül forogna a világ - de ez elég nehéz dió.
Most élvezheted a meleget,nekem ez már sok.. üdv
21:33 15-07-2018
Szárnyatlan
Már jó pár napja megvettem a kalitka aljára szánt, guszta és puha, vastag felmosórongyot, mert magamtól is ugyanezt találtam ki - csakhogy a berakásához üres kalitka kell/ene/, mivel azt a nejlon alá kell tenni, másképp nem működik, naponta nem cserélhetem, de nem is állna stabilan, ha csak úgy beraknám a szalvéták alá. Most vegyem ki evégett Csuvikát erőszakkal ? Akkor csak még jobban fog félni tőlem... Bár lehet, hogy elkerülhetetlen, mert egy kalitkazuhanyozás már elmaradt, lassan itt az ideje a következőnek, de hát sose jön ki, még csak az ajtón se, nemhogy a mászókára - akkor hogyan takarítsak ? Örökké nem élhet koszos ketrecben... Mégpedig a kis szállítóba kell majd őt bezárnom arra a néhány órára /jó sok mindent szeretnék átalakítani, soká fog tartani/, mert a mászóka nem elég biztonságos.
De ki tudja, hogy sikerül majd megint a befogás ?
Hátha én okozok valami sérülést neki, míg kergetem.
Ha pedig tényleg tőlem fél, utána csak még jobban fog félni.

De azért ebben nem vagyok biztos - mármint abban, hogy tőlem fél. Fene se tud eligazodni rajta. Csuvika mindig is egy hisztis, neurotikus madárka volt, nemigen ismerem ki magam a kacifántos lelkén. Meg már bele is fáradtam... Körülötte forog a világ, mégse jó neki semmi.
Sajnálom szegénykémet, de sajnálom magamat is, hogy nem tudok zöldágra vergődni vele.

Agyon töröm a fejemet, hogy hogyan és mivel lehetne másképp megoldani az ajtón a kifelé vezető lépcsőket, mert nagyon is meglehet, hogy kifelé igyekeztében pottyant le szegénykém olyan szerencsétlenül, hogy örökre elment a kedve a csavargástól. Az biztos, hogy többször is pottyant kalitkán belül az utóbbi időben, csak persze én sose láttam, hogy éppen honnan.
Ááááá - tök reménytelen. Évek óta ugyanott és ugyanúgy van minden, idáig jó volt, most meg hirtelen nem jó. Közben pedig nem látszik a madáron, hogy bármilyen sérülése volna.

Hogy a kalitka elölről le legyen takarva éjszakára, az még télen is lehetetlen, most meg még
annál is lehetetlenebb. Meg is fulladna szegény madár, hisz így is folyton kevés a levegője.
Oldalról nem lehet nyitva a takaró, hisz a rekamié felől jön a fény, akár a gépnél ülök, akár olvasok. A fal felől meg mennyi levegőt kapna ? Semennyit. Ez a megoldás szóba se jöhet.

Tegnap és tegnapelőtt már nem pottyant le éjjel - ami persze nem jelenti azt, hogy máskor se fog. Először is megszüntettem a sejtelmes és szokatlan éjszakai fényt, aztán meg arra tippeltem /vagy inkább tapasztalati úton rájöttem/, hogy ha ég még a kis olvasólámpám, mikor kimegyek éjjel a klotyóba, akkor nem ijed meg tőlem Csuvika, mert a kislámpa azért elég rendesen világít, tisztán lehet látni mindent az egész szobában. Őt viszont nem zavarja, mert a nyári takarója zöld, az jól sötétít, ő meg amúgy is befelé fordulva szokott aludni, nyilván pont a fény miatt. /Csivike mindig kifelé fordulva aludt, Csuvi pedig mindig is háttal./

Nem Csuvikára való tekintettel, hanem véletlenül szokott előfordulni, hogy olvasás közben egyik pillanatról a másikra beleájulok az alvásba, csak úgy ruhástul, és végig is alszom a szokásos első két órámat ; véletlenül fedeztem föl, hogy ez Csuvinak pont megfelel, mert így az éjszakai kivonulásom le van tudva még fényben, és ő nem ijed meg, nem pottyan le.
Bár hat évig nem ijedt meg akkor se, ha sötétben vonultam ki... Elég rejtélyes dolgok ezek.

Nem tudom, Ágika.... Talán pont az a baj, hogy Csuvika körül forog a világ. Kezdek fáradni.
15:25 15-07-2018
Dági
Nem tudom elképzelni és sem miért lettél Mumus.És ha megpróbálnád elől letakarni a kalitkát és oldalt nyitva hagyni?Nem biztos,hogy a hangokra ilyen érzékenyen reagálna.
"Boldogtalan" nem lehet,mert akkor nem hiányolna mikor kint vagy,és nem csivitelne mikor mellette vagy. (boldog -nem boldog ez a mi kitalációnk.biztos,hogy elégedett,mert eszik,csicsereg rendesen.Ha igaz még a kezedből is vacsorázik.)
Esetleg nem lehet valami puhát tenni a ketrec aljára,rá papírt,hogy ne üsse meg magát?Vagy akkor nem tud felállni?
Szurkolok,hogy változzon a helyzet (mitől?) -azt se tudjuk,hogy miért változott ilyenre. üdv
20:49 13-07-2018
Szárnyatlan
A nyugalom még várat magára, Dgicska… Minden napnak megvan a maga baja, úgy látszik.

Nagyon el vagyok keseredve, mert az éjjel megint lepottyant Csuvika, és most rosszabbul sült el a dolog, mint előző nap. Nagyon megrémült, pánikba esett, magán kívül röpdösött és verdesett össze-vissza, a legalsó létrát /amit nem szeret/ nem volt hajlandó használni, úgy meg persze folyton visszaesett, hogy próbált szegény felröppenni valamelyik földszinti botra. Úgyhogy totális volt a rémület és a kétségbeesés - nem csak Csuvi részéről.

Teljesen biztos /tévedés kizárva/, hogy tőlem ijedt meg : konkrétan attól, hogy kimentem a legkisebb helyiségbe. Így szinte bizonyos, hogy előző éjjel is én voltam a rémület tárgya.
Na de miért ? Könyörgöm : MIÉRT ????
Hisz Csuvika itt van lassan hat éve, és ez alatt az idő alatt talán ha kétszer fordult elő, hogy nem mentem ki éjjel a slóziba. Mindennap kimegyek, szinte percre pontosan két órával a lefekvés /és azonnali elalvás/ után. Csuvinak eddig nem volt ez ellen soha, semmi kifogása.
A papucsom nem változott /vagy ha igen, a nyáriak sokkal csöndesebbek/, a szobaajtót nem nyitom, mert úgyis nyitva van /vagyis nem csikorgok-nyikorgok a kilinccsel, mint télen/, a hálóruhám télen-nyáron egy szál atlétatrikó, ami nyilván döbbenetes látvány, de idáig egész jól tűrte igényes hercegem. Hogy most mi ütött belé, azt egyszerűen el se tudom képzelni.

Tegnap éjjel a karácsonykor kitalált, de azóta sem igen használt éjszakai fényt is föltettem a kisszoba ajtajára /a kalitka mellé-mögé/, hátha tényleg az a baj, hogy éjszakánként teljes a sötétség. /Az udvarban nincs semmilyen világítás, hozzánk csak a hold süt be, mikor szép kövér./ A doki mindig forszírozza, hogy legyen valami kis világosság éjjel is - hát most lett, de nincs kizárva, hogy épp ettől kapott frászt Csuvika, mert sötéthez van szokva. A gyönge és sejtelmes fényben nyilván magam is másképp mutattam, meg árnyékot is vethettem - ki tudja, mit látott szegény madár, de biztos mást, mint eddig, hisz eddig alighanem semmit.

Kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz velünk, ha most már minden éjjel potyogni fog Csuvika.
Mert hogy én minden éjjel kimegyek /néha többször is/, az teljesen biztos. A kalitka meg ugye pont szemben van a szobaajtóval, és elölről nincs letakarva. De ha le volna is : a padló
recsegését, az ősöreg rekamié nyikorgását akkor is hallaná. Mindez eddig nem zavarta, most meg igen. De hát mi ütött belé ? És mi lesz velünk, ha éjszakánként összetöri magát ?

Fél tőlem ez a szerencsétlen madár, úgy látom. Nappal és kalitkán belül nem, de éjjel és kalitkán kívül igen. Sose jutott eszembe ez a lehetőség, de most így visszagondolva feltűnt, hogy mielőtt rabságra ítélte volna önmagát, egy ideig már azt játszottuk, hogy ő kimászott a kalitka külső falára vagy kiült az ajtóba, ám ha én fölálltam a helyemről, sőt ha csak felé fordítottam a fejemet, iszkolt is vissza rögtön a ketrecbe. Jókat nevettem vagy mérgelődtem ezen /mikor hogy/, csak az nem jutott eszembe, még véletlenül sem, hogy Csuvi fél tőlem.

Pedig ez lehet a helyzet - most már nem tudok másra tippelni. Utána kéne nézni, hogy mikor kezdődött az önkéntes rabsága. Nem Csivike halálakor, hanem jóval később, az biztos. Talán a legutóbbi orvos-látogatást, a befogást meg a szokatlan szállító ketrecet nem bírja megbocsájtani szegény, azóta sem. Pedig már tegnap volt három hete... Utánanézek majd, de szerintem akkor valamikor hagyta abba a kalitkából való kijárkálást - mi meg arra tippeltünk, hogy a lába fáj. Pedig lehet, hogy csak fél az istenadta. Akkor aztán jól nézünk ki.

Ha így van, az nagyon borzasztó, mert akkor Csuvika tökéletesen boldogtalan. Milyen lehet együtt élni valakivel, akitől retteg ? De amúgy meg sír utánam, ha kimegyek a szobából, be nem áll a kis csőre, boldogan csivitel, ha visszajövök ; már akkor elkezd örvendezni, ha meghallja a konyhaajtó nyitását, és az örvendezés csalódott sírásba csap át, ha mégsem ide jövök a konyhából. Akkor most mit gondoljak minderről ? Retteg vagy ragaszkodik ?
Talán jobb híján ragaszkodik, hisz nincs más társasága, de közben fél is. Ez a legrosszabb.
Milyen élete van így ennek a boldogtalan kismadárnak, és mit tehetnék, hogy más legyen ?

Amúgy a fürtös kölest /PANZI/ az este már vidáman zabálta Csuvika – bizonyára csak azt várta, hogy beszámoljak róla, hogy nem eszi. Amikor felkötöztem a helyére, szokás szerint rá se nézett, pedig régebben rohant föl a kakasülőre, ha meglátta a kölest, sokszor föl se tudtam kötözni, tarthattam neki a kezemmel, míg egy időre jóllakott vele. Tegnap szó se volt ilyen lelkes fogadtatásról : csak akkor vizsgálta meg közelebbről a fürtöt, mikor már fölmászott az ágyikójába, hogy megy aludni. Először gyanakodva-fanyalogva, de aztán egyre fokozódó lelkesedéssel csipegette, én pedig ismét hallgathattam végre a csámcsogását.
Kíváncsi vagyok, ma örül-e majd neki előre, vagy megint csak utolsó pillanatban fedezi föl.
14:22 13-07-2018
Dági
(most én vagyok mérges magamra,kitörültem egy billentéssel az egész pötyögtetésemet.Előtte gondosan mentettem,ahogy tanítottál..)
Letaglózó lehetett reggel...Látod Csuvi nem veszi olyan tragikusan a lepottyanásokat.Ki tudja miért szűkítette be Csuvi a mozgásterét -ez van.Örülj,hogy láthatólag jól érzi magát. Ha megpróbálnád egy darabig nem adni a kölesfürtöt - hátha megunta.
nyugodalmasabb napokat üdv
17:11 12-07-2018
Dági
Látom, legalább három napig "tűzni" fog a nap,az nekem éppen elég.
Azért csak írd le mi van Csuvival ,hisz Szilvi biztos olvassa,ha nincs is ideje írni.Idővel rájön Csuvi,hogy Szárnyatlan el-eltűnik,de visszajön őt boldogítani,nem kell "követelőzni".
"Szép napokat" üdv
13:44 12-07-2018
Szárnyatlan
Igen, Dágicska : a blog időjárás-matricája egy utazásszervező iroda reklámja, de a legjobb a műfajban. Ilyen édes kis időjárás-matrica sehol máshol nincs, nemhogy magyar, de külföldi kiadásban sem. Ráadásul jó ideig úgy találtam, hogy még működik is - legalábbis az IDŐKÉP-nél biztos jobb. Mostanában azért már ennek se nagyon lehet hinni, de hát többi portálnak se.
Hogy ne kelljen fáradnod a kattogtatással /meg nekem se/, most lecseréltem a kicsi matricát nagyra, így rögtön látni, mi várható a következő egy hétben. Hát nyár, az nem - a francba !!!
Továbbra is csak átkozni és utálni tudom ezt a fejtetőre állított, teljesen megzakkant világot.

Tegnap nagyon peches napom volt, semmi se sikerült, amit intézni vagy vásárolni akartam, viszont az időjárással speciel szerencsém volt, mert nem áztam meg, és Csuvikát se kellett viharban magára hagyni. Szegénykémnek így is minden baja van, majd talán mesélek róla.
Megszakad a szívem érte, de hát nem ülhetek folyton itt a szobában. Ő meg ettől tiszta deoi.

Egyébként felmentelek a firkálási kötelezettség alól, hisz tudom, hogy utálsz írni. Alighanem kettesben maradtunk a vendégkönyvhöz, hisz nyáron Szilvi ritkán tud jönni : nevetséges itt leírni azt, amit meg tudunk beszélni telefonon is. Aki csak kukkolni jár ide, annak toll a fülibe.
Ha mégis van kedved itt megnyilvánulni, annak persze örülök - de ne érezd kötelezőnek !
Igazában az egész blogolásnak nincs már semmi értelme - bár persze semmi másnak sincs.
14:10 11-07-2018
Dági
Akkor én jobban jártam.Korán reggel (fél kilenc) mentem a piacra,be volt borulva,kellemesen hűvös.Hazafelé éppen hogy csöpörgött,viszont hűvösebb lett.Jólesett a "meleg" lakás.Remélem, mikorra elindulsz,eláll az eső,és "csak" fázni fogsz.(Ha nem hallgatsz mégis a józan eszedre, és felveszel valamit.)
Megnéztem a blogod oldalán található időjárás jelentést - rögtön szállást is ajánlottak.
Csuvi biztos bóbiskol,míg haza nem érsz,és kitörő örömmel fog üdvözölni. üdv
11:11 11-07-2018
Szárnyatlan
Na nézd meg, Dágika ! Megmondtam, hogy ez lesz ? Megmondtam ! Szakad az eső, mintha dézsából öntenék, esti sötét van és baromi hideg. Én meg mehetek könyvtárba, jó messzire.
Négyhetenként egyszer van kötelező programom - hát naná, hogy pont akkor szakad az eső.
Az este már majd' beledöglöttem, hogy nem tud ideérni, de akkor nem jött, a rohadt szemét.
Kockára fogok fagyni útközben, de nem érdekel - továbbra sem vagyok hajlandó átöltözni az őszi gúnyámba. PONTOSAN AZÓTA van novemberi időjárás júliusban meg június vége felé, mióta én átpakoltam a fekete tatyóimból nyáriasabb színekbe. Egyik nap átpakoltam, másik nap már itt volt a novemberi hideg. Amint visszapakolnék, azonnal jönne megint a kánikula.
Hát juszt sem ! Azért sem ! inkább megdöglök ! Rohadjon meg a szemét időjárás-felelős !
21:14 10-07-2018
Szárnyatlan
Föl lehet nagyítani szépen az E-könyvben a betűket, Dágicska - csak az a baj, hogy akkor mondjuk tíz sor van egy oldalon. Vagy talán annyi se. Én azt hittem, valamivel nagyobb egy ilyen szerkentyű, de sajnos elég kicsike. Bár biztos van belőle sokféle, nem csak pont ilyen.

További gond az érintős képernyő, amivel az okos telefonoknál se tudok megbarátkozni, mert a szívem vérzik, hogy koszos kezek fogdossák azt a szegény kis monitort. De nem az a fő baj vele, hanem az, hogy ügyetlen hozzá az ujjam /megjegyzem, a Szomszédasszonyé is, de nem ő használja az E-könyvet, hanem a férje/ - nyilván szokni kell/ene/ a használatát, hogy ne ugorjak egyszerre öt oldalt, mikor csak lejjebb szeretném görgetni a szöveget. Hosszabb időre kéne szereznem egy ilyen könyvecskét kölcsön, hogy el tudjam dönteni, segít-e rajtam.
De úgy láttam, a Szomszédasszony nagy kincsként félti - pedig szerintem nem olyan drága.
!Azért ennek majd még utánanézek... Nem is tudom, honnan rémlik, hogy nem akkora luxus./

Nem bír megjönni a vihar, pedig itt kerülget minket. Már minden bajom van, de hát nem jön.
Csuvika már föléledt, de délután nagyon csöndes volt, enni sem akart vacsoraosztásnál.
Majd biztos holnap fog zuhogni, hogy ronggyá ázzak, Csuvi meg frászt kapjon itthon egyedül.
Könyvtárba kell mennem, jó messzire, ami nem kétperces program... Csuvikát előre sajnálom.
Messages: 121 until 135 of 1446.
Number of pages: 97
Newer6 7 8 [9] 10 11 12Older