Message:

Remove ads from this guestbook - starting at just €2,50
14:40 19-01-2020
Dági
Örülök és remélem, hogy igaza lesz a dokinak, és csak a csőr volt a probléma, azért nem evett. Ebben az időben nem csodálkozom,hogy nem olyan élénk. Itt változatlanul (sötét)szürke minden, valami még szitál is. Tegnap csúszott is, ma nem mentem ki.
Jó étvágyat Csuvinak - biztos fog egy kicsit hízni - sok csivitelést a gazdi örömére. üdv
19:39 18-01-2020
Szilvia333
Szép estét blogocska minden olvasójának !!
Rémüldözve olvastam az eseményeket,de aztán olvastam a jó híreket és megnyugodtam))
Nagyon örülök hogy sikeres volt az orvos látogatás,és hogy semmi komoly daganat meg hasonlók,csak a csőröcskéjén kellett Csuvikának igazítani.Remélem most aztán jöhet a habzsi-dőzsi !!
A csokival én úgy vagyok,hogy ha látom eszem,így aztán hamar megeszem hogy ne legyen kísértés a későbbiekben !!
18:01 17-01-2020
SZÁRNYATLAN
Véletlenül lett csupa nagybetű a nicknevem, de juszt sem írom le újra !
Mióta megújult a gépem, a hülye EDGE nem adja be magától a nevet, be kell potyognom.
Át kéne menni másik böngészőbe, de a bloghoz valahogy az EDGE-t szeret/t/em /eddig/.

Köszi a segítséget, Gabóka : legalább a lényeget már tudják a népek, mert mese, az nincs.
Baromi későn ébredtünk - ránk fért már egy alapos alvás, a sok izgalom után. Kellemesen telt a nap, de felmutatni nemigen tudok belőle semmit : eltüntettem végre a szobából meg a konyhaablakból az adventi dekorációt, és ezzel el is ment a délután. Szegény Csuvika örült, hogy a karácsonyi cuccok között matatok, egész izgatott lett, hogy jön megint a karácsonyfa - de nem jött, és most bánatos egy kicsit, hogy visszaállt a szoba régi rendje. Én is bánatos vagyok, mert a rámolgatás közben megzabáltam egy csomó szaloncukrot, noha tegnap szent esküvel fogadtam, hogy soha többé. Valaki szabadítson meg már a szaloncukortól /finom kis MILKA/, mert ha itt van, falom nyakló nélkül, pedig nem is szeretem a csokit. De hát habcsók már nincs, jobb híján megteszi a szaloncukor is. Mindegy, csak ártson...

Szegény kicsikém olyan semmilyen - de hát a csőrcsiszolás /plusz altatás/ utáni napokon soha nincs a topon. Meg talán unatkozik - pedig itt szambáztam körülötte egész délután.
Esőre vagy hóra áll az idő, talán ez is agyoncsapja. Vagy megfázott tegnap.. remélem, nem.

Megyek is, szervírozom a vacsorát, hátha attól jobb kedvre derül az én kókadt vitézem.
Ja... holnap meg vásárolni kéne.... Akkor megint nemigen lesz mese. Vagy ki tudja …?
13:42 17-01-2020
Dági
Gabó reakciójából látom, hogy jól sikerült a soron kívüli orvoslátogatás - várom a részleteket.
Remélem meg is oldódik a probléma - szurkolok. üdv
12:21 17-01-2020
Gabó
Na hál'istennek, túl vagytok a nagy kiránduláson, viszonylag szerencsével is jártatok :-)
Igaz, én már tudom, hogy sokat kellett várni, de megoldódni látszik a probléma, nem akarom lelőni, mert akkor miről írnád a mesét???
Hajrá Csuvika!! Tudtuk, hogy nem adod fel könnyen!!! :-)
21:23 15-01-2020
Szárnyatlan
Délután úgy tűnt, hogy nem sértődött meg a Nagy Rendező az előbbi átkozódásomért, mert útközben szerencsém volt a közlekedéssel, a postával, az üzletekkel, mindennel ; azt hittem, majd el is mesélem itt nagy lelkesen a kalandjaimat, hogy kivételesen minden milyen szépen alakult - de hát kit érdekel már a jól sikerült délután, mikor Csuvika meg teljesen lekonyult ?
Ül a jobb első sarokboton /az a búslakodó helye/, és gubbaszt. Nem eszik és nem is csipog.

Vacsoraosztásnál kicseréltem a két kedvenc eleségét teljes egészében : nem csak a tetejéről szedtem le a maghéjakat, és nem csak egy kiskanálnyi frisset szórtam rá, hanem kiürítettem és újra töltöttem mindkét tálkát. Elvileg öt hetenként vannak újra töltve /minden héten egy másik/, de most az ünnepek miatt felborult a rend, nem tudom, melyik tálkánál tartottunk.
Teljesen mindegy : Csuvi a vadonatúj magocskákat épp úgy nem kérte, mint a régieket.

Illetve pont az a tragédia, hogy kérné ő, szegénykém, ha jól látom, de valamiért mégse tud enni. Ahogy már korábban is írtam : belehajol a tálkába /ezt is olyan furcsán, mert közben valahogy megtántorodik vagy mit csinál, mintha nem tartaná meg a lába, vagy szédülne/, de csak beletúr az eleségbe, és máris ott hagyja, szalad valahova, fenni a csőröcskéjét.
Én nem látom, hogy olyan végzetesen nagy lenne az a csőröcske - de hogy én mit látok, az sajnos teljesen mindegy. Majd megnézem a képeken és filmeken - de persze ez is mindegy.
Hiába gondolom én, hogy még nem olyan borzasztó, ha egyszer Csuvika nem tud vele enni.

Az meg aztán a legborzasztóbb, ha nem a csőr hosszával van a baj - és egyre inkább úgy tűnik, hogy így lesz. Úgy látom, Csuvikának fáj valami a szájában - talán a kis nyelve. Vagy mit tudom én.... Hallottam már szájüregi daganatról, hullámosnál, bármilyen hihetetlen.
Próbáltam az előbb homokkal etetni, és örült is neki, szegénykém - egészen addig, míg bele nem kóstolt. Az első falat után riadtan odébb lépett. Ment az etetőihez, hogy majd eszik ő egyedül, de hát nem eszik, sajnos, csak szórja szanaszét a magokat. Éhes és nem tud enni.
El tudtok képzelni ennél szörnyűbbet ???

Pedig olyan jó kedve volt délelőtt ! Rég nem láttam ilyen vidámnak és elevennek, mint ma.
Trillázott szünet nélkül, még akkor is, ha én kimentem, pedig olyankor el szokott hallgatni.
Hogy elmegyek csavarogni, azt nagyon zokon vette, kiabált utánam még az ajtózárásnál is.
Mire hazajöttem /talán két óra múlva/, már elcsöndesedett, de azért még csipogott nekem.
Attól viszont végképp lekonyult, hogy még kimentem átöltözni, szatyrokat kipakolni, enni.
Közben ugyan többször is benéztem hozzá, de ez kevés volt : mire visszajöttem, egy romos madarat találtam a délelőtti, vidám kis szövegládám helyén. Bár enni már reggel sem akart,
de annyira jókedvű volt, amilyennek mostanában sose láttam. Most meg csönd és totálkár.

Nincs mit tenni : megyünk holnap orvoshoz, ha saját magamat sikerül üzemképes állapotba varázsolnom délelőtt. Kérdés csupán, hogy lesz-e értelme... Meg hogy bent lesz-e Tamás...
Meg hogy nem átkozom-e majd magam később a soron kívüli orvos-látogatásért, mint azért a másikért, ami szintén tizenhatodikára esett, és elvitte Csivikét. De akkor nem volt Tamás...

Ki tudná azt megmondani megint, hogy mi a helyes lépés ? Már megtanultam nem rohanni orvoshoz első rémületemben - de hát most úgy tűnik, Csuvikának fáj valami a szájában.
Azt se tehetem, hogy nem viszem orvoshoz, ha egyszer úgy látom, hogy szenved és muszáj.
Hogy aztán lesz-e segítség, vagy ez lesz a vég.....? Na - ezért drukkoljatok nagyon holnap !
12:36 15-01-2020
Szárnyatlan
Igen, Dágika, ma nehéz napunk lesz, ha igaz - ám hiába csörgött nyolckor az óra, azt én szépen leállítottam és édesdeden visszaaludtam, úgyhogy igen későn kezdtük a napot. Ráadásul közbejött egy szomszéd, pont a legrosszabbkor - ez további időveszteség volt.

Csuvika nagyon vidáman ébredt, jár a csőre ezerrel, mint fénykorában, de enni nem akar.
Én meg nem tudom eldönteni, hogy azért nem eszik, mert evett már nélkülem, vagy azért, mert valami akadályozza. Például esetleg túl nagy már a csőre... amit én persze nem látok.
Ha kínálom, belehajol a tálba, egy falatot prónál bekapni, de utána szalad a rágicsa ágaihoz, és azokat harapdálja. Mi másra vall ez, mint arra, hogy a csőrével valami nem stimmel ?
Ugyanakkor élénk, jókedvű, és potyogtatni is potyogtat, ha nem is valami sokat.

Nagyon odavagyok, mert nem tudom eldönteni, hogy kell-e vele orvoshoz mennem holnap,
vagy kivárhatjuk a jövő csütörtököt, amikorra egyébként is van időpontunk. Tamás csak egyszer rendel egy héten /legalábbis délután/, és ez a mi számunkra igazi sorscsapás.
Ki tudja, mi lesz még egy hétig azzal a szegény csőröcskével meg a gazdájával ???

A rohadék sors megint működik és röhög : bagóért nem ma kéne mennem, hanem a jövő héten, de direkt azért rendeltem mára, nagy előrelátóan, hogy ne kelljen az orvos-látogatás előtti napon is csavarognom. És erre tessék... Rohadjon meg, aki a dolgainkat intézi...
08:58 15-01-2020
Dági
Nagyon örülök, hogy Csuvi feléledt.Remélem fokozatosan eléri régi formáját. Én kinagyítva sem látok a talpán semmit - de azért az én szemem sem a tökély.Nagyon szép a havas kép, nálunk csak sötétség van és zúzmara. Tegnap a Keleti környékén jártam, ott is esett a hó, de már csak a maradványai látszottak. Tudom ma ki kell menned - szurkolok. üdv
23:23 14-01-2020
Szárnyatlan
Arany Gabókám, ne fáraszd magad ezzel a Szárnyatlannal /túl hosszú leírni/, jó vagyok én Áginak is - csak kell valami becenév a különféle oldalakon. A blogban Csivicsuvi vagyok.
Ez már kész tudathasadás, nyugodtan hívhat mindenki úgy, ahogy a legkényelmesebb neki.

Csuvi már megvigasztalódott, hogy ő sincs elfelejtve, csak az igazi kommentben nem esett róla szó. Csiporog szegénykém, látszatra semmi baja, de enni nem eszik úgy, ahogy szokott.
Lehet, hogy tényleg a lába fáj, mert olyan furán tartja magét a botján, néha megtántorodik.
Nézzétek majd meg, Sasszemek, teljes képernyőre kinagyítva a videót a BUNKER mesében,
mert azon elég jól láthatók a talpacskái, ahogy kapaszkodik a rácsokon, de én nem sokat látok belőlük. Te talán még nem is tudod, Gabó, hogy a doki kezdődő talpfekélyt állapított meg nála, pár hónappal ezelőtt. Azóta mintha javultak volna a sebei, viszont lebénult mind a két "hüvelykujja", nem tud rendesen kapaszkodni az ülőkéin, azért potyog olyan gyakran.
Nem tudom, mit vétett ez a kismadár, hogy a röpképtelensége mellé még ezt is megkapta.

Továbbá azt se tudom, mit vétett, hogy mindennap hajnalban kell ágyba kerülnie.
Megyek is, mert ez már tiszta horror, amit hetek óta művelek szegénykémmel.
Ezer köszönet az IGAZI kommentedért : olyat nem láttam már több mint egy éve.
21:11 14-01-2020
Gabó
Remélem Csuvika folyamatosan javulgat, valami baja biztos volt, szerintem nem lehet mindent az időjárásra fogni. Lehet, hogy a lába fájt szegénykének, vagy gyomorrontása volt, bár értenék hozzá. Majd odaimádkozzuk a havat ha kell, ha nem, akkor elsöpörjük, csak mondd meg neki Szárnyatlan, hogy ne hozza ránk a szívbajt, mert már mi sem bírjuk idegekkel :-)
Hát még Te! Rémes lehet, hogy sosem tudod, hogy mire mész oda a kalitkához! Főleg amikor nem csipogott napokig.
Nekünk marad a drukkolás!!
16:46 12-01-2020
Szárnyatlan
Ha eltűnt a szöveged, vélhetően a KIVÁGÁS-t nyomtad meg a MÁSOLÁS helyett, Dágika.
Semmi mást nem kellett volna tenned, csak megnyomni a BEILLESZTÉS-t az üres ablakban. Amit kivágsz /véletlenül vagy sem/, azt utána be is illesztheted, ugyanoda vagy máshova.

Csuvi még él, de ezzel ellentmond minden természeti törvénynek, hisz két napja nem eszik.
Megszakad a szívem érte, de csak nézem a haldoklását, mást nemigen tehetek érte.
Eszembe jutott a cukros víz, de nem merem kipróbálni. Hogy mégis kapna egy kis energiát...
15:25 12-01-2020
Dági
Az előző bejegyzésemet sikerült kitörülnöm - pedig "mentettem" csak nem jól ezek szerint.Nagyon sajnálom Csuvit és Téged is. Borzasztó a tehetetlenség......
Igen, az én gépem is rossz volt, eltűntek a kereső programok szép sorban. ( biztos csináltam valamit amivel eltüntettem őket, de nem tudom, hogy mit) Tegnapelőttre visszahozták őket.
Drukkolunk..... üdv
13:42 12-01-2020
Szárnyatlan
Csuvika köszöni a drukkolást - enyhén szólva ráfér.
Bár tudnám, mi az a minden, amit megtehetek érte !
11:47 12-01-2020
Gabó
Csak drukkolni tudunk Csuvikának, sajnos nem látjuk mi jár a kis fejében és melyik kalitkában lenne neki jobb. Tudjuk, Szárnyatlan mami mindent megtesz érte.

Dági, a Te géped is rossz volt?
15:28 10-01-2020
Dági
A multkori bejegyzéseink keresztezték egymást.Mikor elkezdtem írni a tied még nem volt fenn, Gabóé volt az utolsó.Mikor elküldtem, jelent meg a tied. A vendégkönyvet úgy értettem, hogy eddig két vendégkönyv volt fenn, most már csak ez a képes.
Remélem Csuvi ma is jól van és el tudtál menni vásárolni. Sajnos a videót még nem tudtam megnézni. Állítólag ma este megjavítják a gépemet. üdv
Messages: 136 until 150 of 1667.
Number of pages: 112
Newer7 8 9 [10] 11 12 13Older