Message:

Remove ads from this guestbook - starting at just EUR2,50
22:00 22-05-2018
Szárnyatlan
Jobbulást, Drága Drusza. Remélem, csak az időjárás szórakozik veled, és nem lesz semmi baj.
Kár volt a kirándulásodat az értünk való aggódással tönkretenned. Valahogy mindenki elcipeli a maga keresztjét, és állítólag mindenki csak akkorát kap, amekkorát el is bír. Muszáj elbírni.
21:54 22-05-2018
Szárnyatlan
Utóirat a mai beszámolóhoz :

Mielőtt a szívetekhez kapnátok : tudnotok kell, hogy a mélyhűtőben nálam nincs semmi, csak jégakkuk, meg pár flakon lefagyasztott víz, amiket nyári éjszakákon a kalitka köré szoktam állítani, ha nagy a hőség. Vagyis Csivike nem ennivalók között várja, hogy majd eltemessem.
21:45 22-05-2018
Szárnyatlan
Köszönöm, Szilvikém.
Nagyon jó, hogy itt vagy, mert te is hozzánk tartozol - de még mennyire !
Nincs mit tenni, most már ezt kell túlélni és elfogadni. A sors néha nagyon kegyetlen.
21:38 22-05-2018
Szilvia333
Drága Ágikám!
Engedd meg hogy itt is kifejezzem legőszintébb részvétemet Csivike "távozása" miatt.
Ahogyan olvasom a soraidat Csuvikát nézve,hidd el őszinte könnyeket hullatok.
Ezt a tragédiát nem csak neked,de még nekem is fel kell dolgoznom lélekben.
Nyugodjon békében.
20:55 22-05-2018
Drusza
Megérkeztem kedves Szárnyatlan. Mindent elolvastam, de csak reggel fogok írni, mert nagyon rosszul vagyok. (Majd erről is írok) Egész nap aggódtam, hogy hogyan fogod túlélni a mai napot. Gondoltam, hogy nem halasztod holnapra Csivike hazahozatalát.
18:55 22-05-2018
Szárnyatlan
Drága Drusza, te valamit nagyon félreértettél vagy rosszul értettél. Az igaz /ezt is leírtam valahol/, hogy rajtam csak egy új madárka segítene - de mondtam már azt is, hogy Csuvinak NEM lesz új párja. Se most, se két hét múlva, se később. Ő nem egy egészséges madárka, én meg majdnem vak vagyok : nem fogok egy új madarat szerencsétlenné tenni csak azért, hogy nekünk jobb legyen. Csuvika él, ameddig él : megteszek érte mindent, ami módomban áll. de új kis társat neki már nem szerzek. Meg akarom szakítani a régóta tartó pótmadár-láncot, mert egyszer már le kell állítani, különben sose lesz vége. Mégpedig pont most kell leállítani, mert Csuvika erre nagyon is alkalmasnak tűnik : láttam gyászolni előbb Csupikát, aztán Csivikét : hát mit mondjak... nem így viselkedtek, mint ahogy most Csuvika.
Egyérrtelmű volt mindkettőjüknél, hogy AZONNAL pótolnom kell a veszteségüket, mert belehalnak a bánatba. Nem ettek, nem ittak, nem beszéltek, nem repültek, jószerivel meg se moccantak : pár nap alatt biztos végük lett volna, ha hagyom őket tovább búslakodni.

Ezzel szemben Csuvi mit csinál ? Él tovább ugyanúgy, mint eddig, legföljebb kicsit unatkozik.
Ő világéletében egy egoista kis fickó volt, a hasán kívül nemigen érdekli semmi - legalábbis nem olyan szinten, hogy beleroppanjon a veszteségbe. Pedig látszólag szerette Csivikét és ragaszkodott hozzá : azt hittem, számára is tragédia lesz Csivi halála. De nem az, úgy tűnik.
Jó, hogy így van, mert így tiszta lelkiismerettel dönthetek úgy, hogy végleg egyedül marad.
Ha azt látnám, hogy szenved, nem vinne rá a lélek - de az nagyon nehéz helyzet volna, hisz félig vakon nem vállalhatok új madarat. Ám egyelőre úgy tűnik, hogy nincs is rá szükség.
Biztos örülne neki Csuvika, és biztos boldogabb lenne egy új kis társsal - de különösebben így se szenved, én meg egy hatéves, röpképtelen madár mellé nem akarok egészséges, új tojót hozni. Csuvika marad özvegynek /bár igazában nem is volt felesége szegénynek/, és ha majd ő is itt hagy, meg a műtéten is túl leszek, ESETLEG vállalok még egy új párocskát.
De nem pótmadárként, hanem pici koruktól, együtt felnőve és összenőve, mint Csipikéék.

Csupinak be kell érnie velem, nekem meg vele. Nem a legszerencsésebb kombó, de nekünk
ez jutott, itt maradtunk árván, egymásra utalva. Fordítva nem működne a dolog : ha Csivi éli túl Csuvit, őt nem tarthattam volna magányosan, bármennyire is imádtam. Ő nem bírta volna ilyen lazán kezelni a veszteséget, mint Csuvika. Vagyis jobb, hogy így történt, még ha szörnyű is. Csuvikával majd valahogyan elleszünk így kettecskén, mert nincs más választás.
18:08 22-05-2018
Szárnyatlan
Na itt vagyok, Kislányok. Biztos mindent túl lehet élni, mert ezt is túl lehetett. Csivike már a mélyhűtőben dekkol, a szép kis koporsójában : várja, hogy alkalom adtán letakarítsam az erkélyt, és ő kiköltözhessen Csipike és Csupika mellé, a végleges helyére. A takarításhoz sajnos eső kell, máskor nem merem csinálni, mert félek a bogaraktól, bejönnek a szobába.
Virágok sincsenek még, bár csábító volt a lehetőség, hogy mindjárt azokat is megvegyem, ha már ott szállok le a buszról a piac közelében - de sajnáltam Csuvikát, hogy túl sokat kell raboskodnia. Így is nagyon nehezen viselte a bezártságot, ami ugye már reggel óta tartott.
Pár perccel negyed négy után értem haza : azóta nagy hangon mesél nekem, de ki nem jön.

A rendelőbe odatelefonáltam indulás előtt, hogy jelezzem az érkezésemet, bár Péter doktorral úgy beszéltük meg csütörtökön, hogy jöhetek kedden bármikor. Azt akartam, hogy legyen módja eldönteni, kíván-e találkozni velem. Nem kívánt. Csivike koporsóját a recepciós lány kezébe adtam, ő hozta ki benne az én kis tündéremet, és jelezte, hogy készen is vagyunk. Udvariasságból megkérdeztem, tartozom-e valamivel a megőrzésért, mondta, hogy nem, nem, dehogy. Összesen nem töltöttem tíz percet a váróban, és annak is a fele az volt, hogy meglátogattam a legkisebb helyiséget. Betegek nemigen várakoztak, egyáltalán nem volt tömeg, de Péternek biztos drága az ideje, és félt, hogy sokáig feltartom.
Pedig hát nincs itt már nagyon mit beszélni... Jobb ez így, de azért kicsit csalódott voltam.

Csuvikát megint sikerült vérig sértenem délelőtt : hosszas fürdőszobai tartózkodás után beszaladtam megnézni, hogy mit csinál szegénykém, ő pedig a láttomra azonnal elkezdett falatozni. De nekem még volt egy sürgős utam, mondtam neki, hogy várjon, mindjárt jövök és eszünk együtt, csak elszaladok még a klotyóba. Csuvika rögtön abbahagyta az evést és keserves sírásra fakadt, látva, hogy megint elmegyek a kalitka mellől. Pár perc múlva pedig már hiába könyörögtem neki és hiába kínálgattam sorban a tálkákat, nem kért már semmit.
Úgy látszik, nem szeret egyedül enni. Erre majd külön oda kell figyelnem és hozzászoknom.
Reggel kínálgattam őt, mindjárt ébredés után, de akkor még nem akart enni, biztos sokat nassolt az éjszakai köleskéből a takaró alatt. Dél körül kell majd még egy közös étkezés. hogy naponta háromszor biztosan egyen. /A másik kettő a vacsoraosztás és a lefekvés./
Úgy látom, mintha kicsit fogyna - ami egyelőre nem baj, de hosszú távon nem lesz jó. Bár persze ki tudja, jól látom-e ? Ha jelen vagyok, akkor eszik most is rendesen, mint máskor.

Majd később még írok külön is mindenkinek, ám egyelőre sztrájkol a szemem, alig látok.
Csuvika közben kijött a kalitka oldalára, és mindenkit csókoltat.
10:57 22-05-2018
Szárnyatlan
Bocsánat a késedelmes válaszért, Kedves Madaras : az éjjel már nem nyitottam ki a géoet, miután lefektettem Csuvikát. Sőt most se vagyok itt : nem tudok nyugodtan írni, meg igyekeznem is kéne, nem akarom a gépnél lökni az időt, sem pedig elkapkodni a választ.
Plusz látni is alig látok - nyilván az előttem álló út miatt.
De annyit már most le kell írnom, hogy nagyon nagy jót tettél velem a tegnapi üzeneteiddel.
Egész más hangulatban mentem aludni - és ezért borzasztóan hálás vagyok, köszönöm.
Majd jelentkezem délután vagy este, amikor már itthon lesz Csivike - vagy aki valaha ő volt.
22:51 21-05-2018
Madaras
A holnapi napodra sajnos nincs gyógyír, a szemedre viszont van. A hàlyogműtét szinte ambulàns beacatkozàs, Csivi ki fog bírni 2napot kalitkàban, a gyógyulási időszakban javaslom a méhész/permetező maszkot ( plexi az egész arc előtt), emelni meg ne emelj. Ess ezen túl, aztàn madarazz még egy generàciót, addig viszont ne. Szerintem, meg gondolom, szerinted is. Holnapra erőt, bàr bele roppan az ember, mindenképpen. Ez az àra az igaz szeretetnek.Beleroppanàs nélkül meg talmi.
22:22 21-05-2018
Szárnyatlan
Köszönöm, Kedves Madaras, hogy mindezt leírtad, és köszönöm az együttérzésedet.
Én is tüdőgyulladástól féltem, meg Drusza is, bár ő nem madaras, de ugyanúgy szereti a madárkáimat, mint én. Viszont két doktornő is meghallgatta Csivikét az utolsó két hetében, és egyikük se hallott semmi ijesztőt. Igaz, ők se voltak "igazi" madaras orvosok - pechünk volt ezzel is, mint mindennel. De az első doktornő, még május ötödikén, így gazdiszemmel nézve teljesen profinak tűnt. Hallott is valami furcsát, valami kis rendellenes lihegést vagy pihegést, de nem gondolt tüdőgyulladásra. Pedig bizony nagyon is meglehet, hogy az volt.

Gondolod, hogy az okozhat bélvérzést ? Bár ki tudja.... Ki tudja, mije vérzett szegénykének ?
Péter doktor nem állt rá a boncolásra, pedig én szerettem volna pontosan tudni, mi vitte el.
Nagyon örülök, hogy a mérgezésben te sem hiszel - Péter viszont azt vette evidenciának, és ha így volna, valóban nem lenne értelme a boncolásnak. De annak is nagyon örülök /talán még jobban/, hogy az eltévedt tűben sem hiszel. Ha neked van igazad, akkor nem kell azzal a tudattal élnem, hogy az én pánikos hülyeségem ölte meg a madárkámat, mert ha nem rohanok vele /nem madaras/ orvoshoz, talán másképp alakul minden. Ez túl nehéz kereszt.
A doktornőre eddig se haragudtam, de mégis jobb úgy gondolni rá, hogy teljesen ártatlan.

Össze vagyok zavarodva, holnap megyek Csivi kis testéért, nem vagyok egészen magamnál.
De majd még biztos írok mást is neked. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy jelentkeztél.
21:58 21-05-2018
Madaras
Hőmérsèklet kūlōnbsége, esti letakaràs utáni, vagy előtti hirtelen vàltozàs lehetett a ludas, talàn Csipikénél is zàllapotromlàst okozott anno az akkori meleg. Mindenesetre Csivi eleve beteg volt kiskoràban,meggyógyult, de érzékeny maradt. Hibàztathatod magad, de felesleges. Az viszont bizonyos, hogy érdemes minőségi, jó màrkàjú eleséggel etetni, immunizàlni ( Dmguard) és kinti-benti hőmérőt és hygrometert hasznàlni. őszinte részvétem, údv
21:47 21-05-2018
Madaras
Szia, régi olvasód vagyok, még Csipièk idejéből. Emlèkszem
Csivi hazahozatalàra is. Ezt csak aszōrcsôgès miatt emelem ki. Csivi halàla megràzott, ugyanakkor elgondolkodtatott. Egy biztos, egy ilyen kismadàrnàl minden nagyon gyors lefolyàsú. Én nem hiszek a mérgezés és teóriàban, ahogy az eltévedt tűben sem. Ha àtszúródik a bélfal, az azonnali gyulladàst, majd halàlt okoz. A mérgezés lehet hosszabb tàvú folyamat is lehet, hiszen minden hagyomànyos cereàliàs termesztés rengeteg toxin felhalmozódàst okoz a magokban, ugyanakkor a mérgezés nem jàr bélvérzéssel, csak nagy dózis esetèn. Szerintem a madarak leggyilkosabb, lappangó halàloka àllhat a hàttérben, a tūdőgyulladàs, amely szàmos szervre àthúzódhat, és akàr heteken àt tarthat. Szerintem a hirtelen jōtt hôség,illetve a benti h
20:17 21-05-2018
Drusza
Mindenképpen magadat okolnád, ha nem az orvos miatt, akkor találnál más magyarázatot arra, hogy Te vagy a hibás Csivike halálában. Pehelyke miatt én még most is magamat okolom, éppen ilyen gondolatokkal, hogy miért vittem orvoshoz, miért hagytam ott a kórházban és még sok más okot találok. Változatlanul azt javasolom, hogy még kis ideig várj, még egy-két hétig ne gondolj másik madárkára. Előbb ezt a veszteséget kell kihevernetek egy kicsit. Tudom, hogy nagyon nehéz most és valószínűleg a rosszulléted sem hiszti volt. Pehelyke halálának másnapján elájultam, pedig még soha nem fordult elő velem.
Holnap csak késő este tudok jönni, mert nem leszek itthon. Nagyon bántja a lelkemet, hogy megint így alakul, de már régebben befizettük ezt a kirándulást. Azt felajánlom, hogy ha át tudnád tetetni szerdára az elhozatalt, és jobb lenne ha elmennék Veled, akkor elmegyek. Nagyon sajnálom, hogy csak ennyi segítséget tudok felajánlani!
14:39 21-05-2018
Szárnyatlan
Jaj, Kislányok.... nincs kedvem írni, illetve nem is nagyon tudok, nem vagyok jól. Az este elkezdett dobolni a fülem, és nem múlt el reggelre sem. Meg vagyok rémülve, hogy jön a gutaütés. Közben egy kicsit jobb lett a helyzet, de ha leülök ide, megint csak dobol a fülem.
Nem tudom eldönteni, hogy ez csak hiszti, vagy tényleg igaz. Az idő is melegszik, az se jó.

Nem akarok Csivi nélkül élni, nem akarok Csuvikával kettesben élni ! Értelmetlen az egész.
Csak egy új madárka segíthetne rajtam - de hogy hozzak új madárkát két ilyen selejtes kripli
mellé, mint Csuvika meg én ? Az egyik nem repül, a másik nem lát. Így nem lehet befogadni
új madárkát, hogy aztán őt is csak szerencsétlenné és boldogtalanná tegyük. Nem lenne jó.

Így viszont sose fogok szabadulni Csivikétől és a lelkifurdalástól, hogy én öltem meg.
Ha nem viszem orvoshoz, illetve ha nem engedem beadni neki az infúziót, talán minden másképp alakul. Nem biztos, persze hogy nem biztos - de mivel nem tudjuk a halálának pontos okát, illetve azt, hogy mi okozta a vérzést, az Isten se fogja kibeszélni belőlem, hogy az infúzió tűje szaladt rossz helyre. Ebbe bele kell bolondulni, nem lehet ezt kibírni.

Holnap megyek a kis testéért - szerintem bele fogok dögleni. Nem lehet ezt az utat túlélni.

Azért majd még írok később igazi kommentet is, ha netán kissé magamhoz térek.
14:28 21-05-2018
Dági
Örülök,hogy Csuvi ilyen mozgékony,egy nap kétszer is felmászik a mászókára.
Nem irigyellek kalitka mosás ügyben - kicipelni,gondolom nehéz,lezuhanyozni:biztos minden úszik..
Mindegy milyen a termosz,úgyis bekerül a földbe és ott is marad,nem fogod "újra temetni."
Remélem Csuvi marad csivitelős,mászós -talán kicsit enyhít a veszteségen. üdv
Messages: 76 until 90 of 1285.
Number of pages: 86
Newer3 4 5 [6] 7 8 9Older